Elhangzó szöveg: Nagy érdeklődés kíséri a Műcsarnokban megnyílt Munkácsy Mihály kiállítást. A megnyitón részt vett Rónai Sándor, az Elnöki Tanács elnöke és Révai József népművelési miniszter. Ünnepi beszédet Bernáth Aurél Kossuth-díjas festőművész mond. Munkácsy Mihály egyszerű asztalosinasból lett világhírű mester. Ecsetje alól kikerült festményein izzó hazaszeretet tükröződik. Képeinek tárgyát a szegény nép életéből meríti. Köpülő asszony című festménye. A Rőzsehordó nő. A szabadságharc nehéz küzdelmeit idézi emlékezetünkbe a Tépéscsinálók című kép. A Siralomház. A szabadságharc bukása után meghajszolt szegénylegények, a betyárok sorsát festette meg ezen a képen. Munkácsy legnagyobb méretű képe a Honfoglalás. A Sztrejk (sic!) című képével festészetünkben először szólaltatta meg az elnyomott munkásosztály küzdelmét. Munkácsy alkotásai művészi erejükkel az emberi haladás nagy eszméjét szolgálják.

Kivonatos leírás: A Munkácsy-kiállítás ünnepélyes megnyitása 1952. július 12-én, szombat délben (a Műcsarnok totálképe a Hősök tere felől, magyar és szovjet zászlók, Rákosi-címer, a kiállítás reklámfelirata, érkező látogatók). Bernáth Aurél megnyitó beszéde (a hallgatóság között Rónai Sándor, Harustyák József, Révai József). Látogatók a tárlaton, szobrok és festmények közelképei (a művészt ábrázoló mellszobor, a festő palettája, Köpülő asszony, Rőzsehordó nő, Tépéscsinálók, Siralomház, Honfoglalás, Sztrájk) Révai Józsefet és kíséretét a tárlat egyik munkatársa kalauzolja végig a kiállításon, kezében a rendezvény katalógusával).