Elhangzó szöveg: Még jelmez nélkül állnak a Nemzeti Színház művészei a színpadon, hogy életre keltsék a Glembay-ház tagjait. A széthulló újgazdag család rossz szelleme a bárónő, a második feleség. A zárdába vonult szépasszony. Az unokatestvér nyugalmazott főispán. A háziorvos. A bárónő gyóntatója, a vikárius. Leone, a művész, a legidősebb Glembay-fiú és apja, a Glembay-ház hatvankilenc éves feje. (Major Tamás:) "És mi a véleményed arról az emberről, aki kijelenti, hogy a feleséged minden éjszakáját a szertőjénél tölti?" (Várkonyi Zoltán:) "Nem tudom." (Major:) "Nem tudod." (Várkonyi:) "Nem tudom. Nem tudom, mert én nem vagyok nős, és nem vagyok hatvankilenc éves." (Major:) "Nem tudod. Na jó! Beszélhetnénk egymással néhány percig, mint barát a baráttal?" (Várkonyi:) "Nem! Két percre nem lehet barátságot kötni. (Major:) "Na jó! Szóval barátilag nem megy? Dann aber rhein, menschlich! Was ist an der Sache?? Mi van a dologban? Meg kell mondanod, megértetted?" (Várkonyi:) "Nekem semmit nem kell! De hogyha annyira érdekel, megmondhatom! Az van a dologban, hogy a címzetes Vikárius úr, vagy mi a szösz, Monsinor Silberbrandt a feleséged szeretője."

Kivonatos leírás: Boján Sztupica, a rendező. Színházi próba. A színészek Miroslav Krleza darabját próbálják. Major Tamás, Várkonyi Zoltán párbeszédes jelenete.