Elhangzó szöveg: 7000 néző a Kisstadionban. Kell-e ennél ékesebb bizonyíték, az ökölvívás a labdarúgás után a legnépszerűbb sportág. A magyar válogatott meg is hálálja a szeretet. Ragyogóan küzd Anglia ellen. A nagyváltó súlyban a csíkos mezes Sebők látja vendégül Robinsont. Az angol fiú kellemesebb fogadtatást várt. Sebők kegyetlenül püfölte nála magasabb ellenfelét, s kapok, de adok is alapon egy ütésre kettővel válaszolt. Üsd ki Lacikám! – kiáltja egy türelmetlen néző, mert neki még ez is kevés. Ez a hálás szurkoló viszont a saját fejét veri az örömtől. Mögötte ül a felesége, aki még férjénél is jobban szurkol a győzelemért. De olimpiai bajnokunk hamarosan eloszlatja minden családi perpatvar lehetőségét. Már a második percben egy könnyed balhoroggal az álmok világába küldi ellenfelét. Ennél a képnél viszont inkább kihagyom a poént. Jó, ugye, de milyen jó, hiszen Kajdi János van a szorítóban. Nyoma sincs rajta a 4 hónapos kényszerpihenőnek. Tetszetős, könnyed, technikailag elragadó, és mégis erőteljes öklözéssel lélegzethez is alig engedi ellenfelét, Campbellt. Bal, majd jobb, majd újra bal, aztán valóságos horogeső. Kajdi minden megmozdulása látványos és bíztató. Két remekbe szabott jobb horog, és a bal horognál már közbelép a bíró, a szurkoló elégedetten dörzsöli a kezét, erőfölénnyel győz: Kajdi.

Kivonatos leírás: Magyarország – Anglia 16:4. Riporter: Szepesi. Zászlócsere. Török Gyula, majd Sebők győzelme. Kajdi-Campell mérkőzés.