Elhangzó szöveg: [Budapest, XVII. kerületi Fürst Sándor Gimnázium pedagógusa és diákjai]: "Az iskolánkban nagyon sok tanulónak van operabérlete. Körülbelül ötszázan vagyunk, és mintegy háromszázötven operabérletünk van. A távolság az egy kicsit sok, mert tényleg egy óra, másfél óra, amíg beérünk meg visszaérünk, ez elég sok, de senki nem akar lemaradni." "Erre a mai zenére oda kell figyelni, nem fülbemászó dallamok, amit kétszer, háromszor meghallgat valaki és utána el tud dúdolni. És utána már jóformán nem is érdekli, mer' ismeri. De egy zenét többször, ezt a modern zenét többször meg kell hallgatni ahhoz, hogy valaki tényleg átélje, beleélje magát és emiatt van a távolság." "Az ember, amikor színházba megy, akkor várja a dallamokat, a lágyságot, ami felüdíti szinte, és hogy szinte úgy elandalítja. És ez a zene pedig éppen az ellenkezőjét adja az embernek, tehát hogy figyelni kell és odafigyelni, koncentrálni erősen. Nagyobb tömegeket a klasszikus zene mozgat meg még mindig, bár ennek a kornak ez a zenéje." [Szokolay Sándor zeneszerző]: "Tudom, hogy a modern zene és a közönség között nagyon nagy szakadék van. Az életemnek értelmet mégis az ad, ha rezonálnak a műveimre. Én nem keveseknek, nem szűk közönségnek akarok írni, azt hiszem, ilyen vállalkozás, ami évekig tart, nekem is, az Operaháznak fantasztikus nagy munka, mer' hónapokig, fél évig tanulják, amíg bemutatják, nem érné meg a fáradtságot, ha ennek a műnek nem lenne olyan fogadtatása. De nem lehet biztosra menni." [gimnazisták]: "A régi operák olyan jól kezdődtek, olyan szépek voltak, de ez olyan feszültséget teremtett rögtön, én nem tudom. Olyan belső feszültség, szóval oda kellett figyelni és..." "Nem is kicsi, hanem nagy fenntartással mentem el a színházba, hogy ez a zene nem nekem fog szólni és abszolút nem fogok megérteni semmit. És a végére egy olyan, szóval egy, hát, szinte elbűvölt a zene." [Szokolay Sándor]: "Mer' erőfeszítést kell tenni, mer' a zenehallgatás az nem olyan, hogy a mai zenét azért első hallásra csak úgy be lehet fogadni, mint a régit. Azt hiszem, a régi zenét sem fogadták el abban az időben egyből. Mint ahogy a modern ember más ruhába jár, mint a régi emberek, ez ugyanúgy… frizsiderje van, rádiója, autója, csak éppen mondja, hogy maradok Mozartnál és Beethovennél. Ezek az emberek azért bizonyos mértékig lemaradtak a haladástól. De én megértem azt, hogy nem mindig lehet a modern zenének ezt a sokkírozó hatását elfogadni és befogadni. A művészetnek szépnek kell ma is lennie és én hiszem azt, hogy nem múlt el a harmónia ideje."

Kivonatos leírás: