Elhangzó szöveg: És most egy másik évforduló: 200-ik tanévét kiállítással zárta a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola. Őse, az 1778-ban alapított Budai Rajzoló Oskola célja az iparos-tanoncok, segédek és tanítók rajzi képzése volt. Napjainkban 12 szakon nevelik, képezik a művészi iparok leendő mestereit. A nagy múltú iskola oktatómunkája igen sokságú. Nem csupán azért mert, a kerámia készítők szakmája egészen más ismereteket kíván, mint mondjuk dekoratív szobrászoké. Azért is, mert valamennyi tanulóját - a szakmai képesítésen túl -, elmélyült rajzi tudással és teljes értékű érettségivel bocsátja pályára. A rajz a művészet nyelve, - vélte az iskola egy száz év előtti tanára - s ezért az oktatók kötelességévé tette egyben a műérzék igényű ízlés fejlesztését is. Akik az iskolai műhelyekben művészi igényű szőnyegeket szőnek, és így a szakma csínját-bínját megismerik, hivatásukul a textiltechnikai rajzolók munkáját választották. A könyvművesek mestersége már természeténél fogva - és a régmúlt századokban is -, magas fokú műveltséggel és fejlett ízléssel, kézügyességgel párosult, csakúgy, mint az ötvösök szakmája. Az iskola ma mintakészítő ötvösöket képez. A dekoratív festők pályája is csupán „szakma”, de művelése elképzelhetetlen alapos művészettörténeti ismeretek nélkül. A fotóillusztrátorok munkája napjainkban a szemünk láttára növekszik egyre igényesebb művészi iparrá. A 200 esztendős Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola eredményeit mutatja, hogy növendékei nemcsak választott pályájukon - az iparban - válnak megbecsült szakemberekké, de jelentős hányaduk a művészképző főiskolákon is helyet kap, és tanulói közül nem egy szerzett már rangot neves művészként.

Kivonatos leírás: