Elhangzó szöveg: Kilencvenhét esztendeje született Kodály Zoltán, a világhírű zeneszerző és pedagógus. Mi úgy emlékezünk rá, hogy képeket villantunk fel a magyar ének-zeneoktatásból, amely oly sokat köszönhet neki. [Kodály Zoltán]: "…Jókainak gyakran szemére vetették, hogy hősei valószínűtlen, nem létező alakok. Pedig ilyenek nálunk mindig voltak és lesznek, míg a magyar él, azaz addig él a magyar, míg ilyen alakokat tud teremni, akik gondolnak merészet és nagyot és ráteszik éltüket." Bartókról szólt, de önmagáról is. Szívesen járt gyerekek közt a mester, örömmel látta, hogyan valósul meg az, amire feltette életét, hogyan szökken szárba az általa is elvetett mag. A zeneoktatás ma gondosan megkomponált rendszer, már a bölcsödében megkezdődik. A még gügyögő csöppség, szakképzett gondozónők segítségével, játszadozva tipeg be a muzsika varázslatos birodalmába. [óvónő1]: "Áll a baba áll, min a gyertyaszál, ha el fárad, úgy elröppen, mint a kismadár." [óvónő2 és gyerekek]: "Nézd csak, ott a nyuszi! Nyuszi Gyuszi fekszik árokban, hosszú bojtos füle van, pici piros szeme van, idenéz, odanéz, szétpislant." [tanárnő]: "Balázskám, gyere, súgok neked valamit!" Harmonikus, szépre szomjas és a szépet befogadni képes embereket igyekszünk nevelni gyermekeinkből. Ehhez az is kell, hogy az írással és olvasással szinte egyidőben a hangjegyírás és a kottaolvasás rejtelmeivel is megismerkedjenek. Méghozzá oly módon, hogy közben úgy érezzék: játék, gyerekjáték az egész. [tanárnő]: "Olvassuk el, mit rakott ki Balázs a táblára!" [tanárnő és gyerekek]: "Szó, lá, szó, mí." [tanárnő]: "Melyik dal kezdődik így? András!" [diák]: "Csip-csip csóka, vak varjúcska, komámasszony kéreti a szekerét, nem adhatom óda, tyúkok ülnek rajta, hess-hess-hess-hess." [tanár és gyerekek]: "Lábamra figyelünk gyerekek, összezárom a lábam, lábujjhegyen fordulok, sarkon fordulok, jól megfigyeljük, most csinálhatjátok! Úgy, sarok fordul, benyúlunk a bal zsebünkbe a gyufáért, tenyérbe, belenézünk, arra indulunk: Erre csörög a dió, erre meg a mogyoró. Tegyük vissza gyerekek a gyufákat, föltesszük a kezet, hangot kaptunk: Nyisd ki, rózsám, kapudat, kapudat…" Könnyedség érvényesül a hegedűoktatásban: a nehéz hangszerhez is a játékosan elsajátított mozdulatokon át vezet az út. [tanár és gyerekek]: "…távolabb, nem feszítjük a kart! Jó, csak jobb kézzel, hangot kapunk, Csip-csip csóka: Csip-csip csóka… Kezeddel, jobb kezeddel, ritmust! Nem antennázunk! Ritmust üsd, ritmust! Üljetek le gyerekek! Vonós gyerekek előre mennek! Tedd a helyére a vonót! Kicsit széjjelebb gyerekek egymástól, nagyon egymásban vagyunk! Figyeljük a jobb kezemet! Rátesszük, egy! Zárd be, rózsám, Csip-csip csóka, picit zongorázunk, hangot hallunk: Tücsök koma gyere ki, szalmaszálon húzlak ki… (…) Jó, utánozzuk a hegedűtartást: vegyük fel a tükröket, nézzünk bele, picit a terpesszel igazodunk jobbra, mindenki látja magát? Tegyük le a tükröt! Mondjuk velem és mutassuk, hova teszem a hegedűt! Ide teszem a hegedűt. Vegyük is fel a hegedűt, vonót, vonó csúcsánál ütögetéssel kikeressük a hangot, aki a kápát odatette, már kezdhet, látom, igen, rám figyelünk! (…) Ha nem figyelünk, elszáll a hang, elszáll!" Megnőtt az érdeklődés az ütőhangszerek iránt és ez tükröződik zeneiskolák tananyagában is. Sokéves gyakorlat, hogy rendkívüli tehetségek, akár általános iskolás korukban is bejuthatnak a Zeneakadémiára, ahol a legkiválóbb tanárok foglalkoznak velük. [tanárnő]: "A c-dúr részt játszd még egyszer!" A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola szimfonikus zenekara valamint az Ifjú Zenebarátok Kórusa Kemény Endre tanár úr vezényletével ifjú hallgatóságának részleteket ad elő Haydn Teremtés című oratóriumából.

Kivonatos leírás: Archív híradórészletek: Magyar Filmhíradó 1953/42. 3. esemény: Békés-Tarhos Állami Zeneiskolájában. Magyar Filmhíradó 1961/42. 2. esemény: Sosztakovics látogatása a Lorántffy Zsuzsanna Zenei Általános Iskolában. Magyar Filmhíradó 1958/40. 4. esemény: Yehudi Menuhin látogatása a Budapesti Zenei Általános Iskolában.