Elhangzó szöveg: Szabadság emlékmű Phnom Penh-ben. Jó ideje itt magasodik már a kambodzsai fővárosban, de csak az 1979 januárjában bekövetkezett történelmi fordulat óta idézheti valóban a szabadságot. Egy halálraítélt, tetszhalottá dermedt ország tért újra magához a szörnyű lidércnyomás után. Emberek az utcákon, pénz, piac, iskolák, kórházak. Ezek mindenütt természetesnek tűnnek, de Kambodzsában mindent elölről kellett kezdeni a nulladik óra után. A mementóként meghagyott kínzóeszközök a Pol- potisták népirtó uralmára emlékeztetnek. Egyedül a börtönné alakított fővárosi líceumban harminckétezer embert végeztek ki. Egy ázsiai Auschwitz döbbenetes tablói. Milliókat hajtottak kényszermunkatáborokba. Napi tizenhat-tizennyolc órán át tartott a testet-lelket szétnyűvő robot. Ez volt a pekingi ihletésű kambodzsai mintatársadalom. Hárommillió áldozat egy hétmilliós országból. Eljött azonban a felszabadulás napja. Az ismét hazatalálók, az újrakezdők, a sebeket gyógyítók nevében látogatott el hazánkba küldöttség a Kambodzsai Népköztársaságból, Heng Samrin elnök vezetésével. A magyar-kambodzsai tárgyalások során még mélyebb és gazdagabb tartalmat kapott a sokszor használt khmer szamaki szó, amelynek magyar jelentése szolidaritás. A két ország között aláírt öt megállapodás intézményes alapokra helyezte kapcsolatainkat, s még hangsúlyosabb lehet követelésünk, hogy a népi Kambodzsa végre foglalja el törvényes helyét az ENSZ-ben is.

Kivonatos leírás: