Elhangzó szöveg: Nyitva van az Aranykapu, de vajon ki tudja, mi az igazán arany a sok fénylő újdonságból. Új kulcsszavunk a vállalkozás. Mi magunk most arra vállalkoztunk, hogy a szilveszteri hangulatban körülnézünk néhány eddig sosem volt és néhány, bizonnyal sosem lesz szolgáltatás háza táján. Ez nem tréfa, ez tatarozás! Az Operaház épületét néhány évre kivonták a kulturális szolgáltatásokból. Két kicsiny fehér balettcipő azonban láthatólag önnállósította magát. A nyomok a szemközti üzletbe vezetnek, amely érdekes, figyelemfelhívó, választékos, satöbbi, satöbbi. [Antal Imre beszélget a Satöbbi bolt vezetőivel]: "– Nem véletlen, hogy ez a balettcipő az Operából ide besétált a Satöbbi boltba, azaz sajátos tárgyak boltjába, hát, szerencsénkre sikerült ezt művészkörnyezetbe létrehozni, a, ezt a boltot, miután a Thália Színház művészbejárója is itt van mellettünk… – De jópofa, és ez mind iparművészeti tárgy. – Hát főleg barátaink, ismerőseink készítették. – Pánsíp van, hű, a múltkor a rádióban volt valami izé, hogy hol lehet pánsípot kapni, tessék, itt! – Ki is lehet próbálni esetleg! – Ennek a pánsípnak a bemutatása kissé rosszul sikerült, mert, ahogy a feleségem is mondta, nem zenész, hanem az Iparművészeti Főiskolára járó hallgató vagyok és az üzletben mint anyagbeszerző veszek részt. – Önnek mi az eredeti foglalkozása? – Számítógép programozó. – Hogy jön a kettő össze? – Beprogramoztuk ezt a boltot… – Barátaim, ismerőseim iparművészek, ők készítik az itt látható tárgyak többségét. Próbáltunk a giccsáradat ellen tenni valamit és azt hiszem, ha szétnéznek itt, látják, hogy igényesebb és korrektebb munkák találhatók, mint esetleg egy vásárban. Ezzel próbáltunk egy ilyen ízlésnevelő kis missziót is folytatni, kíváncsi leszek, hogy, hogy lesz-e erre kereslet?" A válasz a vásárlóra vár, majd eldönti. Hiszen minden szolgáltatás lényege, a mégoly furcsának tűnőké is, hogy valódi szükségletet elégítenek-e ki. Ha a kínálat találkozik a vevő ízlésével, fellendül a bolt, ha nem: következhet a sajátos tárgyak sajátos kiárusítása. Fél füllel hallottuk, egy zsúfolt üzletről. Nem a helyiség kicsi, a fül sok. [boltvezető]: " – Kész, ennyi volt az egész. – Fülbevalót kap az édesanyjától Karácsonyra. – Hát a férjemnek ez volt a kívánsága, vénségemre, majd utána kapok egy szépet, arannyal. – Nagyon sok vendégünk van, rengeteg a jelenkező interurbán is hívnak minket, lényegébe ez a helység igen kicsi, de viszon nem is a helység az, ami talán kicsinek számít, hanem az, hogy rengetegen vagyunk benne. Szerintem sokan voltak, akik nem merték kifuratni a fülüket és idősebb korba szánják rá magukat. Szinte öltözteti az egész egyéniséget." Bemutathatunk több őseredeti textiltakarékos modellt. Fül-lentő hírszolgálatunk szerint Cimpa tours utazási iroda nemsokára helyszíni tor-túrákat szervez a tapasztalatok átvételére. Ajánljuk inkább, a máris közkedvelt Télapó-járatot. [Télapó-buszjárat és utasai]: "– Fönn is tudják, hogy ebbe az országba munkaerőhiány van. Aztᒠgondoltam, hogy én is besegítek társadalmi munkába. Ötven évvel ezelőtt járt erre egy meseautó, most megy egy mese-autóbusz is. Mert az, hogy ingyen utazzanak az autóbuszon, olyan csak a mesében van. – És nagyon kedves tényleg, a gyerekeknek azt hiszem, nagy örömet okoz. – Megyünk az Aranykapu utcához. A Váci utcában." A vásár zsivaja után jólesik megpihenni a diszkó csendjében. Pezseg a vér és pezseg a víz, de mintha a felszín alatt klasszikusabb lenne a táncdivat. Szegény balettkar vízben táncol. Úgy látszik, másutt is tatarozzák az anyaszínházakat. Víz alatti dalestet még nem tartottak, ám a tartós hullám tartós hullámok között az igazi. Nem kell sokat venni, csak egy mély lélegzetet, meg néhány tempót a víz alatti fodrászműhelyig. Ezt a szolgáltatást például nagyon ajánljuk azoknak, akik félnek attól, hogy frissen készült frizurájuk elázik az esőben. Vagy kedvelik a helyre, vízről pattant menyecskéket, akik az esküvői fátylat csak nem hagyhatják a vízben! Ha másként nem, a trükkös kamera segítségével ezt is meg lehet úszni szárazon. A nagy nap kötelező állomása az ünnepi emlék-fotográfia. Barátságos arcot kérek! - ismétli a fényképész. Gondoljanak az önökre váró, hosszú évtizedekre! Az adott pillanatot nem nehéz megörökíteni. Milyen sikere lenne vajon annak a szolgáltatásnak, vagy talán kiszolgáltatásnak, amely előre engedné láttatni az ezüst, arany és egyéb nemesfém lakodalmakat. Ugorjunk előre egy rövid időszakot, mondjuk negyven évet! Ugye jó, hogy ez most nem hangos felvétel! Közelkép 2041-ben, hatvan év múlva. Hivatalosan akkor vonulhatna nyugállományba ez a frigy. [fényképész]: "Nem tetszik? Akkor cserélje ki!" Lehet cserélni: témát és egyéb tárgyakat. Kukkantsunk be az első hazai cserebere szaküzletbe! [a tulajdonossal beszélget a riporter]: "– Használt tárgyak cseréjével foglalkozom, kizárólag, bár az igaz, hogy, hogy nagyon nagy az igény rá. Tehát hozzátartozót, feleségcserét, anyóscserét… – Azt nem vállal? – Azt nem vállalunk. – Mer’ mit vállal? – Tárgyakat cserélek, tehát bármit, ami egy háztartásban előfordul. – Például. – Például: ő, bútort, könyvet, lemezt, háztartási gépet, műszaki cikket. Az üzletem jellegénél fogva szolgáltatás, a szolgáltatásnak a lényege viszont itt a közvetítés, tehát a, a tárgyat nem kell behozni, kizárólag föl kell ajánlani. Én megkeresem a megfelelő cserepartnert. Tehát csereberéről van szó. Magnót görög teknősre, úszónadrágot gázpalackra, lovat ajánlottak föl, vagyis a használati jogát, sportfelszerelésekre." Mert mégis más kocogni, lóhasználati díj fejében. Mit csinálhat azonban az a magyar állampolgár, akinek éppen nincs kéznél a lova? [a tulajdonossal beszélget a riporter, majd ügyfelek]: " – Szeretném megkérdezni, hogy hörcsögöket cserélnek-e? – Igen, igen, de mire? – Nekem egy akvárium kellene, mert a hörcsögöt már meguntam. – Itt is van a hörcsög? – Igen, igen, mindjárt megmutatom. – Jaj de drága! Szal akváriumra akarja elcserélni. – Igen, akváriumra. – Ennek semmi akadálya nincsen. (…) – Van nekem egy olasz típusú kaputelefonom és egy mázsa cementem. A kettőt szeretném egy zongorára elcserélni. – Kezit csókolom! – Jó napot kívánok! – Szeretném ezt a cuccot kicserélni, pont egy évig használtam. – De ez borzasztó nehéz! – Ki lehetett bírni, volt már rosszabb évünk is! – És mit szeretne érte kapni? – Hát, egy új évet, egy 82-est!" Ami ne legyen rosszabb, de legyen egy kicsit jobb az elődjénél! Adjon ösztönzést hatékony munkára, igazi vállalkozásra és akkor talán azt az üzletet is meglelhetjük a világpiacon, ahol elcserélhetnénk eddigi cserearányainkat!

Kivonatos leírás: