Elhangzó szöveg: Az Országházzal szemben a Néprajzi Múzeum adott otthont az Utazás ’82 nemzetközi turisztikai kiállításnak. Ez alkalmat ad arra, hogy a magyar utazási irodák, megyei idegenforgalmi hivatalok és szállodavállalatok legfrissebb ajánlataiból válogasson az idelátogató, hiszen még néhány hét, és indul az új idegenforgalmi szezon. Ismerkedjünk a magyar idegenforgalom múltjával. Nálunk is a vasút építése tette lehetővé, hogy bekapcsolódjunk kontinensünk vérkeringésébe és ezzel együtt megindulhasson a nagyobb arányú idegenforgalom. Az első említésre méltó esemény a Milleneum volt 1896-ban. Ekkor alakították ki a Hősök terét, megépítették a Milleneumi emlékművet. Az Eucharisztikus kongresszust 1938-ban rendezték Budapesten. [Dr. Tormay Géza szinkron: „Az idegenek, akik átlépik határainkat, szívesen látott vendégeink. Az önök feladata lesz, hogy vendégeinket, akiket a hit éltető ereje hoz az Eucharisztikus év alatt határainkon át, fogadják, vezessék és tájékoztassák.” A külföldiek körülbelül 300.000-en voltak. A nagy tömeg kalauzolására képezték az idegenvezetőket. A belföldi turizmus a 20-as, 30-as években gyakorlatilag még nem létezett, viszont a kontinens minden részéből érkeztek hozzánk autóval, lakókocsikkal, sátrakkal. Egy korabeli híradó így beszélt a Balatonról: [Szinkron]: „Siófok a Balatonnak kedvelt üdülőhelye. Az üdülést keresők részére a mai igényeknek megfelelő lakások állanak rendelkezésre. Strandja ritkítja párját. Bársonyos homokfövenye legjobb a világon. Siófokon nyaraljunk a Fogas szállóban. Új vezetés! Hangulatos esték! Francia konyha! Valóban élvezni a Balatont hajóúton lehet! Pormentes jó levegőn idegcsillapító a hajókázás. Polgárdi Autóbár, Balaton kapuja! Autósok romantikus oázisa! Idillikus pihenőszobák! Polgári árak. Oktogon kávéház nyári dependence.” De régen volt! Ezek a képsorok már a Balaton környékéről egy későbbi időpontban készültek. Ez már Sopron, az itt rendezett ünnepi hetekre a hatvanas évek elején az osztrákok vízumot válthattak, igaz csak 24 órára, de ez már kapunyitásnak számított. Mert szerettük volna magunkat megmutatni a világnak. Megmutatni hogyan élünk, hogyan őrizzük múltunk minden értékét, jelenünk és jövőnk érdekében. És jöttek a turisták, a világ minden tájáról. Szerepe volt ebben annak is, hogy 1964-ben megszűnt a vízumkényszer több szocialista országgal és Finnországgal, majd később Ausztriával. Azóta is bárki jöhet hozzánk, ha szándéka tisztességes, ha látogatása a barátságot erősiti. Szeretnénk magunkat megmutatni a világnak. Sajnos csak ezt tudják rólunk. Önök, akik a széksorokban hátra dőlve ülnek, önök is csak ezt az arcát ismerik hazánknak? Van ilyen is! Ne tagadjuk! De hány olyan tája, tájegysége van az országnak, az Őrségtől, a Szatmári síkságig, amit mi magunk is csak hallomásból ismerünk. Mert ma még elképzelni sem tudjuk másutt a pihenést, a nyaralást csak a Balaton mellett. Pedig az Őrségben az itt látható régi házak számítanak kuriózumnak. Mellettük újak épültek, a vendégeket összkomfortos fogadók várják, elfogadható áron. Jártak már a Zempléni hegységben? A Szerencsi dombvidékkel kezdődik és a 896 méter magas Nagy Miliccel ér véget. „Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél.” Így emlékezik Himnuszunk a Bodrog és a Tisza találkozásánál épült Tokajra. A Hegyalját pedig így említi egy másik költemény, Tompa Mihályé: „Hegyalját megáldotta az Isten borral, Amely vért és lelket pezsgő kedvre forral. Sáros utaidnak nincs a földön párja, Tengeren és itt az utast egy sors várja.” Sárospatak, a 14 ezer lakosú város a Bodrog két partjára épült. Mintegy háromnegyed évszázadon át a Rákóczi uradalom egyik leghatalmasabb központja. Nagy szerepe volt a kuruc felkelés, és a Rákóczi szabadságharc idején. Történelmünk legforgatagosabb helyszíne elevenedik itt meg. Ezek a tájak, amelyek őrzik a múltat, várják, hívják a látogatókat. Az ötnapos munkahét rendszeressé válásával több szabadideje lesz minden családnak. Pihenésre, kikapcsolódásra több idő jut. Hol és hogyan töltsük, ez foglalkoztat ma szinte mindenkit. Ami biztos, szokásainkon, megszokásainkon változtatni kell. Ezen a 93 ezer négyzetkilométeren nemcsak a Balaton, a Dunakanyar és a Mecsek vidéke létezik. Jártak már a Felső-Tisza vidékén? Apró falvak, parányi települések csenddel nyugalommal, fürdésre alkalmas vízzel. Tiszta vízzel. A népi építészet egyedülálló remekei, míves alkotásai találhatók itt, de egy-egy kiadós sétán történelmünk korai korszakából ránk maradt Árpád-kori templomokat is felfedezhetünk. Ezek a zsúptetős házak még nem a skanzenért kiáltanak. Ezek a paraszti életforma ma is élő emlékei. Tiszacsécse, Móricz Zsigmond szülőfaluja. A földszintes parasztház műemléki védelem alatt áll. A nyíregyházi gyümölcskarneválon készültek ezek a képsorok. Ez már az ország másik vége, Kőszeg. Hazánk legmagasabban, 274 méterre a tenger szintje fölött fekvő és legtisztább levegőjű városa. A patikamúzeum, a Jurisich vár és még számtalan érdekes történelemi nevezetesség. Kecskemét. A Duna-Tisza közének legnagyobb városa. Itt van a magyar naiv-művészek múzeuma. A város egyik nagy szülöttje, Kodály Zoltán tette a nagyvilágban is híressé a várost. A róla elnevezett módszerrel oktatják a világ minden részéről idelátogatókat. Hallottak a Gyulai Várjátékokról? Sokat szerepel a programfüzetekben. Korhű környezetben, korabeli ruhákban nagy történelmi események drámai pillanatai elevenednek meg a gyulai vár színpadán. Évente sok száz jelentős kulturális esemény színhelye hazánk. Ápoljuk világhírű zeneszerzőink, Liszt, Bartók, Kodály hagyományait, de sok hazai és külföldi látogatót vonzanak a keszthelyi és martonvásári koncertek. Martonvásár Beethoven emlékét őrzi. A nyári szezon legrangosabb eseményei a nagy zeneköltő műveiből rendezett hangversenyek. Kis ország sok látnivalóval. Filléres vonatokkal. Volt már ilyen a 30-as években. Ma is indul sokfelé az országba a hétvégeken. Egy millió autó közlekedik útjainkon. Sajnos legtöbbször csak az otthon és a munkahely között, útba ejtve óvodát, iskolát, a hétvégeken esetleg a telket, tanyát. És néha külföldre is viszi némelyik utasát, utasait. Szokásainkon, megszokásainkon kellene változtatni. Kimozdulni otthonról, megismerni az ország másik végét, nézni, nézni és látni is azt, amit ez a kis ország, hazánk kínál.

Kivonatos leírás: