Elhangzó szöveg: [Tűzszerészek, riporter szinkron]: "- Hazajutok hétvégén, lemegyek a moziba csavarogni. - Motorozni szoktam. Nagyon szeretek motorozni. Van egy 250-es MZ-m. Szeretem szerelni, foglalkozni vele. - Mehetek haza és még tanulhatok. Van egy csomó vizsgám, le kell tenni. Azt hiszem, este még elmegyek azért egy dzsesszkoncertre. - Úgy néz ki most már befejeztük ezt a hetet. Ez elég komoly munkának bizonyult és reméljük este hazajutok végre barátnőmhöz, és már jó lenne elmenni szórakozni! - Hogyha egyetlen mondatba kéne meghatározni, mi jut eszükbe a II. világháborúról? - Nékem a rengeteg ember, aki meghalt. Láttam a tévében, olvastam az újságban. Ez. - Fasizmus, Lidike, Dachau, Auschwitz, Hirosima, iszonyat. - Amit az öregek elmeséltek róla. A háborúról, bombázások, a harcok, ahogy jöttek a katonák, bujkálások, pincék. - Az a rengeteg felrobbant lövedék, mely az emberek millióit pusztította el." [Varró Gábor százados szinkron]: "Közel 40 éve, hogy véget ért a II. világháború. Az én generációmnak már közvetlen élménye nincs is a háborúról, viszont az utóhatásával nap mint nap találkozunk. A közel 40 év alatt rengeteg robbanótest került elő a föld felszínéről és a föld mélyéből. A laikus azt hinné, hogy a háború befejezésétől, ahogy időben távolodunk egyre kevesebb lesz az előtalált robbanótest, de a gyakorlat azt igazolja, hogy az utóbbi 15 évben évente általában 2200-tól 2600 bejelentés érkezik a tűzszerészekhez. A dunaharaszti tragédia ezt egy kicsit meggyorsította. A 15 év távlatából körülbelül 2 millió robbanótestet gyűjtöttek be, 1000 tonna súlyban. Természetesen rozsdásak, néha fölismerhetetlenek. A gyújtókészülék azonban s a robbanóanyag teljesen működőképes. Ez szintén olyan dolog, hogy nem hinné az ember, hogy 40 év után elrozsdásodott állapotban még mindig működőképes. Belül teljesen ép, fémtiszta állapotban van a gyújtókészülék." A még mindig napi 6-7 bejelentést követő riasztások egyikén a Filmhíradó kamerái is részt vettek. Az előkészületek rutinszerűnek tűntek. Százszor, ezerszer begyakorolt mozdulatok. A berendezések, szerszámok, a gépjárművek ellenőrzése, vizsgálata ugyanúgy folyt, mint bármely más katonai alakulatnál, vagy akár civil szerelőműhelyben. Talán csak a szigorú forgatókönyv szerinti pontosság, a mindenre kiterjedő különös gondosság sejtetett némi feszültséget. De lehet, hogy ez is csak a mi számunkra. Aztán a kocsisor kigördült a laktanyaudvarról. Ha nem volt feltétlenül szükséges még szirénát sem használtak. Olykor civil kocsik ékelődtek a konvojba. A város észre sem vette, hogy történt, hogy történhetne valami. Az épülő új városrész lakóinak többsége talán nem is tudott ősöreg, pusztító erőket rejtegető szomszédjáról. Két generáció távolából talán fel sem ismerték volna. [Tűzszerészek szinkron]: "- Hú, ez jól idekerült! - Igen, egy huszonegyes. Ki van lőve. - Tudjuk ezt szállítani? - Nehezen. Ki kéne venni a gyújtót inkább! - Akkor a helyszínen kell hatástalanítani! - Pedig itt robbantani nem lehet, mert itt a gáz! - Megszervezzük a terület lezárását és helyszínen hatástalanítjuk, kicsavarjuk a gyújtókészüléket. Magyari őrvezető és három fő szerszámosládával gépjárműről! Juhász őrvezető és Trajer őrvezető a Gázgyár felőli oldalt zárják le és biztosítják, Tót honvéd és Magyari őrvezető pedig a lakótelep felőli utcát zárják le! Csak az én jelzésemre szabadíthatják le a forgalmat! Végrehajtani!" Napi átlagban még mindig mintegy két mázsányi különböző formájú és szerkezetű robbanótesttel kell újra, meg újra felvenni a harcot. Ezek már a lazítás pillanatai. Túl a veszély nehezén. Legalább is így mondják, akiknek a veszély hétköznapjaik szerves részévé lett. [Tűzszerészek szinkron]: "- Mi szerintünk elég veszélyes szakma, elég veszélyes foglalkozás, de, viszont ahova járunk, sok érdekes helyre eljutunk és mindenütt szívesen várnak bennünket, örömmel fogadják, hogy érkezünk, mert megnyugvást jelent, ha elvisszük a felvett, talált robbanótesteket. - Laktanyákban, ahol esténként megalszunk, katonatársaink mindig érdeklődéssel fogadnak minket, hiszen ő előttük is ismeretlen ez a tűzszerész foglalkozás és mindig arról kérdeznek, hogy valóban ilyen veszélyes-e. Valóban veszélyes, de miután komoly felkészülésen veszünk részt és vizsgát teszünk, ezér a baleseti lehetőség, a minimumra van csökkentve. - Igen, de a tűzszerész csak egyszer téved. Egy rossz mozdulat, egy meggondolatlan tett és már kész a tragédia! Úgyhogy szerintem elég veszélyes. - Alapjában véve minden foglalkozás veszélyes. Például itt vannak a sofőrök. Itt Pesten elég sok a baleseti lehetőség. Nincsenek fölkészélve vagy másra vannak utalva. Mi csak magunkra vagyunk utalva. Egymagunkra." Át a városon és falvakon át, indulunk a bombatemetőbe. A konvojt az idősebbek döbbenete kísérte, a fiatalok mivel - számukra ismeretlen rakománnyal vonult - fel sem figyeltek rá. Hiszen mindez olyan távoli, olyan elavult. Tudják már rég: nem mázsákban, megatonnákban számolnak. Pedig még e pár mázsás bombák hatását sem tudjuk ma már elképzelni. Eltemetik az összegyűjtött robbanótesteket. Ártalmatlanoknak tűnnek. De még mindig több száz kiló robbanóanyag szunnyad bennük. Gyújtószerkezet nélkül is őrzik a pusztítás rettenetét. Meg kell semmisíteni őket. Végleg le kell számolni velük! [Tűzszerészek szinkron]: "Öt, négy, három, kettő, egy, robbantás!" Pedig a szerencsére - nagyon ritka - tragédiákat még csak nem is az óriások, hanem az alattomos törpék, a lövedékek és a gránátok okozzák. [Tűzszerészek szinkron]: "A német tojáskézigránát időzített dörzsgyújtóval van ellátva. Ez a gyújtószerkezet itt található a kézigránátnak a tetején. Ez a kis fehér pontocska. Amikor a kézigránátot működésbe akarják hozni, illetve eldobták, a kézigránátból előtte kihúzták ezt a gyújtószerkezetet. Ez a gyújtószerkezet gyújtotta a belső égőtestet, amely egy idő után létrehozta a robbanást. A magyar Vécsei-féle kézigránát. Rendkívül veszélyes akkor, hogyha a biztosítókupak leesett róla és így találjuk meg, illetve más egyének, legfőképp gyerekek így találják meg. Ilyenkor mozdításra azonnal képes robbanni." Megnyugtató érzés tudni, hogy vannak, akik helyettünk és értünk vállalják nap, mint nap a veszélyt. A beton és a tégla rengetegekből naponta szorulnak ki a gyerekek játékaikkal az építési területekre, a grundokra. A világ pedig felfedezésre vár. És ilyenkor már az is megkönnyebbülés, ha a zsákmány csak egy lyukas labda. Legalábbis, ebben, az esetben, csak egy lyukas labda.

Kivonatos leírás: