Elhangzó szöveg: Az anyagtakarékosság központi kérdése egész népgazdaságunknak. Sok száz munkaóra és értékes nyersanyag ment kárba, amikor a félig megmunkált öntvényen megjelent a hibás öntés jele, a lyuk vagy a megmunkálhatatlan anyagkeménység. A félkész munkadarab selejtbe került. Az öntés régi módszere, hogy az előkészített formába egy beöntő nyíláson keresztül adagolják a folyékony fémet. A beöntő nyílásnál a fém még olvadási hőfokon van, amikor az ellentétes oldalon mar megindul a dermedés folyamata, ami az öntvények szövetszerkezetében gyakran káros változást idéz elő. Páll Árpád technikus a MÁVAG gyárban, szovjet tapasztalatok segítségével új módszert dolgozott ki, melynek lényege, hogy a felolvasztott fém több keskeny nyíláson keresztül zuhan a forma üregébe. A forma feltöltése eggyenletessé (sic!) válik, megszűnik a hőmérsékleti különbség. Az új öntési eljárás segítségével egyes öntvények selejtarányát 35-70%-ról 3-5%-ra sikerült csökkenteni. A gyakorlatban elért jó eredmények igazolják a zuhanó öntés elméletének helyességét.

Kivonatos leírás: A MÁVAG esztergaműhelye, öntvény esztergályozása (selejt munkadarab regisztrálása rajztáblán strigulázva, 1950. július 10-i dátummal). Selejt öntvények a gyár udvarán. Az öntés hagyományos módszere, majd Páll Árpád technikus újításának bemutatása (trükkrajzok). Öntvények esztergálása, köszörülése, gőzmozdony szerelésén dolgozó szakmunkás nők és férfiak.