Elhangzó szöveg: Az óra elválaszthatatlanul hozzátartozik mindennapi életünkhöz. Mindig, mindenütt szükségünk van rá. Az óra fejlődésének történetét mutatja be az Iparművészeti Múzeum kiállítása. Évezredekkel ezelőtt napóra segítségével mérték az időt. Századok múlva a homok lassú pergése mutatta az idő múlását. Az emberi leleményesség gépet szerkesztett az idő mérésére. Így születtek meg az első óraszerkezetek. Az ingaórák már sokkal pontosabban mutatták az időt. Ez az óra a XVI. században Rudolf császár tulajdona volt. Még csillagjóslásra vonatkozó adatokat is véstek rá. Ezek az óra csecsebecsék pedig a feudális főurak cifrálkodására szolgáltak. A kapitalizmus hajnalán az órakészítés fejlődő iparrá növekedett. Számos új órafajtát szerkesztettek. Napjainkban az óra már nem fényűzés, mindenki hozzájuthat. A fejlődő óraipar egyre jobb gyártmányokkal elégíti ki a dolgozók igényeit.

Kivonatos leírás: Csörgő ébresztőóra egy éjjeliszekrényen, melyet gazdája a reggel 6 órai keléskor nyom le (mellette kislámpa, tollak, hamutálca cigarettacsikkel). Blokkolóóra egy gyár portáján (érkező fiatal nő érvényesíti belépőkártyáját). Utcai óra egy hirdetőoszlop tetején (rajta az Elveszett melódiák c. osztrák film szöveges plakátja), az oszlop tövében találkozó fiatal pár. Képek az Iparművészeti Múzeumban 1953. március 7-én megnyílt órakiállítás anyagából; a tárlat vitrinjei között sétáló látogatókkal (18. századi napóra és homokórák, kerekes órák, ingaórák, Rudolf császár órája, zsebórák, kakukkos órák, a magyar óragyártás modern termékei (asztali, fali és karórák).