Elhangzó szöveg: Sztálinváros. Egy évtizede még nem létezett, ma huszonötezer embernek ad hajlékot. Lakói felnőttek és gyerekek. Szabó Emmike anyakönyvi kivonata, született ezerkilencszázötvennégyben, Sztálinvárosban. A város alapításakor ültetett vesszőcskék sudár fákká nőttek. S az erdő mögött gyáróriás, Közép-Európa egyik legmodernebb nehézipari üzeme ez. Horváth bácsi intésére az ércdúsítóba érkező vagonokat könnyen buktatja egy monumentális szerkezet. A nyersanyag fedett szállítószalagon indul feldolgozásra. Mint egy óriás vegykonyhán, úgy keveredik össze a vörös érc, a mészkő, az eddig kidobott piritpörk, hogy kivonják belőlük a vasat. A végtelen hernyólánc tüze ezer és ezer tonna vasércet éget. Itt minden munkát gépek végeznek. A Dunai Vasmű érctömörítője ma már Diósgyőrnek is szállít kifogástalan vasércet. Megszakítás nélkül ömlik a kohók gyomrába a feldolgozandó vasérc. A Dunai Vasmű él, fejlődik, hirdetve szocializmust építő népünk erejét.

Kivonatos leírás: Sztálinváros látképe, háttérben a Duna kanyarulata, svenk. Tér, baloldalt a mozi modernista épülete. Játszótér szocreál szoborral. Gyermekek egy parkban, fák között. Erdőben sétáló háromfős család. A vasmű tömbje. Munkás. Vasúti vagon kiborítása. Futószalagok. Munkások ércrögökkel. Vasúti szerelvény. Légi felvétel a gyárról, a városról és a Dunáról.