Elhangzó szöveg: Egyetlen faággal kezdődött. Az ember kört rajzolt, közepébe tűzte a botot, s az árnyék mutatta az időt. Az első kőtáblás napórákat Egyiptomban használták. A görögök egykor gyertyával mérték az időt. A lehulló vaspálcika jelezte egy-egy időszak elteltét. Olajmécses órajelző a Római birodalom korából. Később a homokóra terjedt el világszerte. Az első mechanikus szerkezetes órák 700 évvel ezelőtt jelentek meg. Akkor még az órák minden darabja fából készült. Az Iparművészeti Múzeum Európa szerte híres gyűjteményében a reneszánsz ötvösművészet remekei láthatók. Könyvóra a XVII. századból. Ez a zsebóra már 400 esztendős. Magánosok is gyűjtik az óra történetének ritka érdekes darabjait. A Föld különböző részein a nap ugyanazon szakaszában más-más időket jelez az óra. Napjainkban a méretek csökkentése és a szép kivitel az órásmesterek és a gyárak fő törekvése. Az elektromos órák már szinte tízezred másodperces pontossággal mérik az időt. Az automata időjelző szolgálat pedig közli, hogy ez a filmriport nem tartott tovább, mint: "egy perc 43 másodperc."

Kivonatos leírás: Kőtáblás napóra Egyiptomból, görög gyertyaóra, római olajmécses-időmérő szerkezet, régi homokóra, XIII. századi mechanikus szerkezetű faóra, reneszánsz óra-az Iparművészeti Múzeum ötvösremekei, magán óragyűjtemény darabjai: zsebóra, könyv, kutya, világítótorony, mozdonyformájú órák, elektromos óra.