Elhangzó szöveg: Neve egészen a legutóbbi időkig nem jelenhetett meg nyomtatásban, arcát retusőrök tüntették el a korabeli fotókról, gondos kezek vágták ki alakját a filmszalagokból. Nyikita Szergejevics Hruscsovnak a kollektív emlékezetből való kitöröltetést szánták osztályrészül a pangás éveiben. Holott ez az ember, aki az ukrajnai párt- és állami vezetés posztjain keresztül emelkedett a Sztálin halálát követő zűrzavaros időszakban a Szovjetunió élére, nem mindennapi egyéniség volt: a vakmerőséget súroló bátorság, hatalmas munkabírás és az ukrán paraszt csavaros észjárása jellemezte. Sohasem vált apparatcsikká, ellenkezőleg: átszervezte, szétzilálta a bürokráciát. Természetesen nem tekintette céljának, hogy lerombolja az egész, Sztálin által kiépített politikai szerkezetet. Talán maga sem volt teljesen tudatában: alapjaiban forgatta fel a fennálló rendet a Szovjetunióban azáltal, hogy nem csupán Sztálin zsarnoki kultuszát tépázta meg, de a pártvezetés tévedhetetlenségének mítoszát is. 1956-ban, az SZKP XX. kongresszusán elmondott, a sztálinizmus bűneit leleplező híres beszéde önmagában is világtörténelmi figurává avatta. Azonban maga is a sztálini korszak gyermeke volt, az ő jellemvonásából sem hiányzott az ellentmondást nem tűrő tekintélyuralmi ambíció, a durvaság, kormányzása vége felé egyre inkább hatalmába kerített őt is a korlátlan hatalom és dicsőítés jellemrontó ereje. Ez a kultuszromboló politikus nem tudta, talán nem is akarta megakadályozni saját kultuszának kialakulását. A gyakran improvizációra épülő, a valóságtól messze elrugaszkodott reformlépései aggodalommal töltötték el a szovjet hatalmi elitet. A vezetés végül összefogott megbuktatására, ahogy annak idején ő szövetkezett másokkal a hatalom puccsszerű megragadására.

Kivonatos leírás: