Elhangzó szöveg: Márkus Emíliától, a Nemzeti Színház örökös tagjától a színház előcsarnokában felállított ravatalnál a magyar művésztársadalom és a nagyközönség kegyeletes gyásszal búcsúzott el. A népművelési miniszter nevében Losonczy Géza államtitkár mondott emlékbeszédet. Életének és munkásságának tanulmányozása - mondotta - az új kultúra építőinek feladata. Major Tamás igazgató a Nemzeti Színház dolgozói nevében búcsúzott el. Márkus Emília a színház Paulay-korszakának egyik legnagyobb drámai színésznője volt. Paulay színháza a nemzeti függetlenségért vívott küzdelem egyik területe abban az időben. Közel háromnegyed évszázados pályafutását Shakespeare: Rómeó és Júlia című drámájában kezdte. Legkedvesebb szerepei Ophélia és Nóra alakítása. Nagy szerepet játszott a kialakuló magyar dráma népszerűsítésében is. Márkus Emília művészetével a haladást szolgálta, utat mutatott a reálista (sic!) színjátszás felé.

Kivonatos leírás: P. Márkus Emília nyomtatott gyászjelentésének totálképe. Ravatal a Nemzeti Színházban 1949. dec. 29-én, csütörtökön. A gyászolók között ül Sulyok Mária, Tolnay Klári és más színészek. Losonczy Géza államtitkár, majd Major Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója búcsúztató beszédei. Grafika a színházról. Korabeli rajzok, fényképek a színésznőről, plakátok (Csongor és Tünde, Rómeó és Júlia). Fiumei úti temető, a sír koszorúkkal, körülötte gyászoló emberek, az elhunyt színésznő sírkeresztje.