Elhangzó szöveg: Lassan közeledik az ősz. A termelőszövetkezetek parasztjai a jószágok téli takarmányszükségletének biztosítására országszerte megkezdik a földsiló készítését. A gépállomások silótöltő gépeivel felaprított kukoricaszár és nedves répaszelet keverékéből összeállított takarmány igen gazdaságos és nagyon tápláló. A termelőcsoportok silózási munkáját gyakran megtekintik a környékbeli, egyénileg dolgozó parasztok. Igyekeznek a szövetkezetek termelési módját és újítását elsajátítani. Papp János tiszaföldvári dolgozó paraszt a csoportnál látottak alapján maga is elkészíti a földsilót, hogy azt megtöltse kukorica- és napraforgószárral, meg leveles répafejjel. Egyelőre kézi erővel végzi a takarmány szecskázását. Legközelebb már ő is a gépállomás silótöltő gépével dolgoztat, mely egy óra alatt ötven mázsa takarmányt aprít fel.

Kivonatos leírás: Termelőszövetkezeti gazdasági épületek és udvar Tiszaföldváron (tehénitató, vályú és kő kút, pásztor és kutyái, háttérben játszó gyerekek). Utánfutós traktor közlekedik. Földsiló készítésén dolgozó férfiak (kb. két méter mély gödör ásása, lapátolás, majd szénával fedés, végül egy silótöltő gépen kukoricaszárak aprítása és a verembe szórása). Érdeklődő gazdák figyelik a munkát. Papp János egyénileg dolgozó paraszt és családja a házuknál kiásott silóba aprítják a kukoricaszárat egy kézi aprítóval (szecskázás), majd fonott fűzvessző kosarakkal borítják a takarmányt a gödörbe, ahol a nők mezítláb tapossák azt, miközben beszélgetnek.