Elhangzó szöveg: Az Építőipari Dolgozók Szakszervezetének székháza ünnepi díszt öltött a Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusának történelmi napjaira. Tizenkilenc megye és a főváros küldöttei, a párt legjobb harcosai találkoztak, hogy megvitassák az 1948 júniusában megtartott kongresszus óta végzett munkát és megszabják a további feladatokat. Farkas Mihály honvédelmi miniszter elnöki megnyitója után fergeteges taps, lelkes ünneplés közepette lépett a mikrofon elé népünk szeretett vezére, Rákosi elvtárs. Beszédét a nemzetközi helyzet ismertetésével kezdte. [Rákosi Mátyás]: "A béke megvédéséért és az imperialista háborús gyújtogatók elleni harcban mindenütt élen járnak a kommunista pártok. A Szovjetunió és a népi demokráciák kommunista pártjai csakúgy, mint a tőkés országoké. Ennek a harcnak új lendületet adnak Sztálin elvtárs legutóbbi megállapításai arról, hogy az imperialista kormányok, melyek meg akarják csalni népeiket, hogy rájuk erőszakolják agresszív terveiket és új háborúba rántsák őket, félnek a békevédelmi kampánytól. Attól tartanak, hogy a békevédelmi kampány leleplezheti a reakciós kormányok agresszív szándékait. A békemozgalom minden híve új erőt merít Sztálin elvtárs szavaiból: A béke fönnmarad és tartós lesz, ha a népek veszik kezükbe a béke megőrzésének ügyét, és végig kitartanak mellette". Ezután rátért az ország belső helyzetére és legfontosabb feladataink ismertetésére. "A falun, a mezőgazdaságban is megindult tehát a szociálizmus (sic!) építése. Mi a teendőnk, hogy előbbre vigyük ezt a fejlődést? A döntő tényező ebben, hogy dolgozó parasztságunk önként, magától, saját belátásából és meggyőződéséből lépjen erre az útra. A parasztság zöme csak a saját jó tapasztalata alapján, csak az (sic!) az általa ellenőrzött tapasztalatok alapján tér erre az útra. Meggyorsítani ezt a fejlődést csak a meggyőzés és a meggyőzés (sic!) eszközével lehet. Minden nyomás, türelmetlen sürgetés, vagy éppen erőltetés csak káros ezen a téren és ellenkező eredményt fog adni. Erre oktattak bennünket nagy tanítóink, Lenin és Sztálin és ezt mutatja a saját tapasztalatunk is. Pártunk vezetésével rövid néhány esztendő alatt korszakalkotó változásokon ment át a magyar nép. Eltűnt az átkos múlt hagyatéka, a hárommillió koldús (sic!). Eltűnt a köpködők, az embervásárok reménytelen, kiuzsorázott szolgahada. Megszűnt a tőkés kizsákmányolás, elnyomás. Velejárója a munkanélküliség, a szörnyű gond, a harc a mindennapi betevő falatért. Gondokba (sic!) most sincs hiány. De dolgozó népünk most nyugodtan néz a holnap elé és sikeressen (sic!), tervszerűen, a jobb jövő biztos tudatában építi szabad, szociálista (sic!) hazáját. A dolgozó nép érzi és tudja, hogy végre övé az ország, az állam az ő javát szolgálja. Mi jogos örökösei, egyenes folytatói vagyunk mindannak, ami ezeréves történelmünkben haladó, életképes és a jövőbe mutató. Ezér (sic!) ünnepelhetjük meg bensőségessen (sic!) és egységessen (sic!) az 1848-as forradalom centennáriumát (sic!), Vörösmarty születését, Petőfi és a szabadságharcos Bem tábornok halálának évfordulóját. Ezér (sic!) fejleszthetjük tovább és vihetjük diadalra a magyar haladás nagy eszméit. Ez a történelmi hagyaték arra kötelez minden magyar kommunistát, hogy küzdjön még jobban, ne kímélje erőit sokat szenvedett népe boldogulásáért és felvirágoztatásáért. Legyen a jó kommunista egyben a legjobb hazafi, akinek példamutatását lelkessen (sic!), egységessen (sic!) követi az egész magyar nép! (vastaps, "Éljen Rákosi!") A tanácskozások szünetében a küldöttek szeretettel vették körül pártunk vezetőit. A legnagyobb csoport Rákosi elvtárs körül alakult ki, aki behatóan érdeklődött a küldöttektől otthoni problémáik felől, jó tanácsokkal, útmutatásokkal látta el őket. Az ország dolgozóinak rajongó szeretetét juttatja kifejezésre a párt és Rákosi Mátyás iránt az a rengeteg ajándék, amelyeket a kongresszus tiszteletére készítettek. "Amikor ezt a terítőt horgoltam, szívem minden melegével arra gondoltam, vajon készen leszek-e vele a kongresszusra, Rákosi elvtárs névnapjára" - írta levelében özv. Tertos Jánosné. Kovács Gyula, a Rákosi Mátyás Művek dolgozója két évig készítette ajándék asztalkáját. Az úttörők szeretettel készített ajándékai mellett látjuk Szolnok megyei gépállomásunk dolgozóinak miniatűr arató-cséplőgépjét. Népgazdaságunk eredményeit és a módosított, felemelt 5 éves terv feladatait Gerő Ernő elvtárs ismertette. [Gerő Ernő]: "5 éves népgazdasági tervünket olymódon kell átdolgozni, hogy meggyorsítsuk országunk iparosítását, vagyis mindenekelőtt a nehézipar, az ipari alapanyagok, a villamos energia és a gépgyártás s általában, a termelőeszközöket előállító iparágak fejlődését. Mert elvtársak csak ilyen módon tudjuk még inkább fokozni könnyűiparunk termelését, kielégíteni a mostaninál sokkal nagyobb mértékben népünk gyorsan növekvő sokféle szükségletét, hatalmasan megnövelni munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, egész népünk kulturális színvonalát. Az új 5 éves terv eredményeiként, hazánk a vas és az acél országává, ipari országgá, a gépek országává válik. (taps) A feladat, amelyet a legközelebbi években pártunknak, munkásosztályunknak, dolgozó népünknek el kell végeznie: a szétaprózott, elmaradott, kisparaszti mezőgazdaság helyén nagyüzemi, korszerű, szocialista mezőgazdaság létrehozása. És új, felemelt 5 éves tervünk segítségével országunk iparosításának meggyorsítása. S mindezek eredményeként az egységes alapon nyugvó szocialista népgazdaság megteremtése. Nehezebb és bonyolultabb minden feladatnál, amit eddig elvégeztünk. Ezt világosan kell látnunk, s ennek megfelelően kell rá felkészülnünk! Mi a most előttünk álló, az eddiginél nagyobb és nehezebb feladatot is meg fogjuk oldani. (taps) [Meg fogjuk oldani azért, mert maga a történelmi fejlődés tűzte napirendre. Mert hála Lenin és Sztálin legyőzhetetlen tanításának tudjuk, hogyan kell megoldani. Mert munkásosztályunknak, dolgozó népünknek van harcokban megedzett, tapasztalt élcsapata, van olyan vezető pártja, amilyen a mi nagy pártunk, amely Marx, Engels, Lenin, Sztálin nagy zászlaja alatt szilárd akarattal, törhetetlen hittel vezeti népünket a harcba a szocializmus teljes győzelméért országunkban. Éljen a mi nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, Éljen Lenin és Sztálin hallhatatlan tanítása!" A nemzetközi szolidaritás, a testvéri kommunista és munkáspártokkal való megbonthatatlan barátság jegyében szólaltak fel a külföldi küldöttek. Elsőnek Jugyin, a Szovjetunió, a nagy Bolsevik Párt nevében köszöntötte a kongresszust. A szabadságáért harcoló, hős kóreai (sic!) nép nevében Cso Csan Ik zászlót ajándékozott a Magyar Dolgozók Pártjának. A lengyel munkáspárt üdvözletét Zenon Nowak tolmácsolta. Az Olasz Kommunista Párt és Palmiro Togliatti nevében Luigi Amadesi szólt a kongresszushoz. Csehszlovákia kommunista pártjának üdvözletét William Siroky miniszterelnök-helyettes hozta el. A kongresszuson huszonöt kommunista és munkáspárt küldötte vett részt. Farkas Mihály honvédelmi miniszter az egyre erősödő békeharc kérdéseiről beszélt. [Farkas Mihály]: "A szabadság talajából nő ki az új, magyar hazafiság, amely egy nagy családba tömöríti a magyar dolgozók millióit és ezért mondhatjuk joggal, hogy soha nem volt olyan egységes, olyan egybeforrott a magyar nép, mint éppen most. Ennek az új magyar hazafiságnak egyik alapvető éltető eleme a nép szeretete nagy pártunk, Rákosi elvtárs iránt. (taps) Népünk jól tudja, hogy szabadságát a Szovjetunió nagy népei kezéből kapta. Hogy minden eredményünket és sikerünket az új élet építése terén a Szovjetunió, Sztalin (sic!) elvtárs támogatásával értük el. Népünk jól tudja, hogy csak szoros, benső barátságban a Szovjetunióval erősödhet és izmosodhat a magyar fügetlenség (sic!), a magyar szabadság. Ezért él, és örök időkön át élni fog a magyar népben a Szovjetunió iránti tisztelet és szeretet. Magyar hazafiság a Szovjetunió szeretete nélkül nincs, és nem is lehet!" (taps) A kongresszus lelkes ünneplésben részesítette békénk fegyveres őreinek, Néphadseregünknek küldötteit. Néphadseregünk katonái megfogadták, hogy a szovjet hősök példája nyomán bátran és keményen harcolnak a békéért. Révai József népművelési miniszter a kultúrforradalom fontos kérdéseiről beszélt, s többek között ezeket mondotta. [Révai József]: "Kultúrával is elő kell mozdítanunk a falu szocialista átalakulását! A munkásosztály nemcsak gépeket, műtrágyát, hanem tudást és kultúrát is visz a faluba. Az új, szocialista falu kialakulásának útját nem csak a gépállomások jelzik, hanem a kultúrotthonok is, amelyeknek a kocsma és templom helyett a falu kulturális és társadalmi életének központjaivá kell válniok! Mi nem csak azt értük már el, hogy a munka robotból a becsület és a dicsőség ügyévé lett, hanem azt is elértük, hogy szégyennek számít nem tanulni, szaktudásunkat és öntudatunkat nem gyarapítani. Sikerült olyan erkölcsi légkört teremtenünk az országban, hogy minden becsületes dolgozó kötelességének tekinti a tanulást, a művelődést. Egyre többen értik meg, hogy Dunapentelét építeni és az új kultúrát építeni ugyanannak a dolognak két oldala. Legyünk büszkék rá, elvtársak, hogy mi, kommunisták állunk az élén az ötéves terv megvalósításáért folyó hatalmas munkának épp úgy, mint a kultúrforradalomnak!" Kádár János a párt szervezeti kérdéseiről szólt. [Kádár János]: "Rákosi elvtársat, pártunkat lelkesen, saját tapasztalatain alapuló bizalommal követi dolgozó népünk. Pártunk politikai tekintélye hatalmassan (sic!) megnevekedett (sic!) és napról-napra nő. Soha még így összeforrva vezető és nép nem volt nálunk, mint pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja és népünk napjainkban. Ma nálunk, a Magyar Dolgozók Pártjához, Rákosi Mátyás pártjához tartozni a párttagok, de a párton kívüliek szemében is megtiszteltetés és kitüntetés." A kongresszus igen kedves jelenete volt az úttörők küldöttségének bevonulása. Határtalan lelkesedéssel ünnepelték a kis úttörőket, amikor gyermeki szeretetük kifejezéseképpen virágcsokorral köszöntötték mindannyiunk édesapját, Rákosi Mátyást. A kongresszus Sztálin elvtárshoz intézett levelében megfogadta, hogy legjobb magyar tanítványának, Rákosi Mátyás elvtársnak vezetésével, a Szovjetunió Kommunista Bolsevik Pártjának nyomdokain fog haladni és harcolni a béke, a haladás és a szocializmus ügyének végső győzelméért. A pártkongresszus Rákosi elvtárs záró szavaival fejeződött be. [Rákosi Mátyás]: "Amit a kongresszus elhatározott, az mind dolgozó népünk javát szolgálja és ezér (sic!) meg kell valósítani! (taps) A Magyar Dolgozók Pártja a biztosíték arra, hogy a kitűzött célokat maradék nélkül magáévá teszi a magyar dolgozó nép és fáradtságot, verejtéket, áldozatot nem kímélve, végre is hajtja." (vastaps, "Éljen Rákosi!") A tanácskozások után sem ért véget a lelkes kongresszusi hangulat. Különösen nagy lelkesedés uralkodott Ózdon, a kongresszusi versenyben győztes üzemben, ahol Zsofinyecz Mihály kohó- és gépipari miniszter adta át a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének zászlaját. Hatalmas tömeg gyűlt össze a Csepeli Sportcsarnokban is, ahol Farkas Mihály honvédelmi miniszter adta át a kongresszusi verseny második helyezettjének, a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak a párt kitűntető zászlaját. Karcag dolgozó parasztsága a város főterén gyűlt össze, hogy meghallgassa a pártkongresszusról szóló beszámolót. Lelkesen ünnepelték Pak Jen elvtársat, a Kóreai (sic!) Munkapárt kiküldöttét. A kongresszusi határozatot Hegedűs András, a Politikai Bizottság tagja ismertette. A dolgozó parasztok vállalták, hogy a kongresszus útmutatásai nyomán a termelőszövetkezetek erősítésével gyorsítják a falu szocialista fejlődését, védik a békét.

Kivonatos leírás: Az ÉDOSZ (Építőipari Dolgozók Szakszervezete) Székházának feldíszített épülete, előtte elhaladó villamos. A főbejárat Lenin, Rákosi és Sztálin arcképével, feliratokkal ("Éljen a Magyar Dolgozók Pártjának II. Kongresszusa!", "Dicsőség a legyőzhetetlen béketábor vezérének, népünk nagy barátjának, a bölcs Sztálinnak!"), érkező résztvevők. Kongresszusi terem. Farkas Mihály megnyitja a kongresszust. Rákosi Mátyás beszéde (élő). Közben képek a küldöttségek tagjairól (pl. Fejér megye küldöttei), magyar és külföldi politikusokról (pl. Ratkó Anna, Farkas Mihály, Rónai Sándor, Révai József, Kádár János, Vas Zoltán). Egy falusi kultúrházban rádiót hallgató emberek csoportja (Rákosi kongresszusi beszédét hallgatják és jegyzetelnek). A tömeg vastapsa. A kongresszus szünetében a folyosón beszélgető küldöttek és kormánytagok (Gerő, Farkas, Rákosi). Ajándékok Rákosi Mátyás neve napjára és a kongresszus tiszteletére (pl. fa dobozka, játék villanymozdony a Szabadság szoborral a Ganz dolgozóitól, horgolt terítő közepén csillaggal, "Éljen Rákosi Mátyás" felirattal). Gerő Ernő beszéde (élő). Jugyin beszéde. Cso Csan Ik koreai küldött zászlót ajándékoz az MDP-nek. Zenon Nowak lengyel küldött üdvözli a kongresszust. Pillanatképen Kállai Gyula miniszter (közelkép). Luigi Amadesi olasz küldött, majd Viliam Siroky beszél. Farkas Mihály beszéde (élő). A Néphadsereg küldöttei bevonulnak a kongresszusi terembe. Révai József, majd Kádár János beszéde (élő). Éneklő úttörőküldöttség vonul be a kongresszusi terembe, majd egyikük virágcsokrot ad át és ölelkezik Rákosival. Egy úttörő kislány olvassa fel a kongresszus Sztálinhoz intézett üzenetét. Rákosi Mátyás zárszavai (élő, mellette Hegedűs András ül). Ózd, Zsofinyecz Mihály kohó- és gépipari miniszter adja át a kongresszusi versenyben győztes Ózdi Kohászati Műveknek az MDP Központi Vezetőségének zászlaját (a zászló közelképe, háttérben Rákosi arcképével). Csepel, Sportcsarnok, Farkas Mihály átadja a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak, a kongresszusi verseny II. helyezettjének a Párt zászlaját. Karcag főterén összegyűlt lakosság. Az emelvényen Pak Jen, a koreai párt küldötte. Hegedűs András, a Politikai Bizottság tagja ismerteti a kongresszusi határozatot (előtérben Rákosi-címer). Békegalambok feleresztése.