Elhangzó szöveg: Tíz esztendeje halt meg Móricz Zsigmond, a magyar prózaírás egyik legnagyobb mestere. Kép egy régi híradóból. Műveiben szenvedéllyel leplezte le kora társadalmának rothadtságát és művészi erővel ábrázolta a dolgozó nép, különösen a parasztság nyomorát, kizsákmányoltságát. Szakadatlanul járta az országot. Riportjaiban éles szemmel mutatta meg a munkások és parasztok mindennapi életét. Színdarabjaiban és regényeiben megrázó erővel leplezte le a magyar uralkodó osztály korruptságát és erkölcsi süllyedését. Tiszacsécsén, a kis szalmazsuppos, vertfalu házikónál, ahol Móricz Zsigmond született, sokan gyűltek össze azok közül, akikért a nagy író élt, harcolt, alkotott. Itt voltak falujabeli iskolatársai, gyermekkori barátai, akikről regényeinek, elbeszéléseinek hőseit mintázta. A Kerepesi úti temetőben ünnepélyes keretek között leplezték le síremlékét. Népi demokráciánk kegyelettel ünnepli meg a nagy író emlékét. A Néphadsereg Színházában rendezett emlékünnepségen Révai József elvtárs megnyitóbeszédében többek között a következőket mondotta [Révai József]: "Tíz év telt el Móricz Zsigmond halála óta, e tíz év alatt a magyar nép Móricz Zsigmondot, a magyar demokratikus kultúra nagy kis klasszikusát, a demokratikus átalakulás egyik legjelentősebb irodalmi előkészítőjét megismerte és a szívébe zárta. Móricz fő ereje a realista társadalomkritika. De irodalmi munkásságán végigvonul a vágy a pozitív, építő hősök, a harmonikus, boldog élet után. Móricz kritikai realizmusával is, humanista optimizmusával is a mi elődünk és útmutatónk, előfutárja a szocialista realizmusnak. Ami a Magyar Dolgozók Pártját és a Magyar Népköztársaság kormányát illeti, mi teljesíteni fogjuk kötelességünket Móricz Zsigmond emléke, élete, munkássága iránt."

Kivonatos leírás: Móricz Zsigmond (fénykép). Az író archív felvételen (Magyar Világhíradó 305. (1929)): íróasztalánál ül, írógépén dolgozik, közben cigarettázik. Újságcikkek írásaival (Tanya, Kis falvak, nagy bajok, Sztrájk van). Fotó (Móricz egy parasztház udvarán, idős falusiak társaságában). Művei színpadon és könyvben (az Úri muri színházi előadása (fotók) és regényei címlapjai (Úri muri, 1928-as Athenaeum kiadás), Barbárok (1932), Komor ló (1936), Légy jó mindhalálig (1946), Gyalogolni jó (1952)). Móricz szülőháza (Móricz Zsigmond Emlékház, előtte rúdra felhúzott magyar zászló, emléktábla a ház falán (közelképen is). Emlékünnepély Tiszacsécsén az író halála 10. évfordulóján, 1952. szeptember 7-én, vasárnap (Győre József Szabolcs-Szatmár megyei párttitkár beszéde, közönségképek (Nagy Sándor író, Nagy Ignác községi tanácselnök, Erdei Sándor miniszter, bajuszos parasztemberek ünnepi viseletben)). Móricz Kerepesi úti síremlékének ünnepélyes leleplezése 1952. szeptember 4-én, csütörtök délután (Kónya Lajos, az Írószövetség főtitkára beszéde, gyászoló tömeg, koszorúzás. az emlékmű (Medgyessy Ferenc szobrászművész alkotása) közelképe. Ünnepség a Néphadsereg Színházában, 1952. szept. 5-én, péntek este (az elnökség a színpadon (köztük: Lukács György, Darvas József, Kodály Zoltán, Veres Péter), a háttérben Móricz-portré, Révai József beszéde (élő, részlet). Pillanatképek a hallgatóságról.