Elhangzó szöveg: A Szovjetunió minisztertanácsa a művészet és irodalom kiváló művelőit Sztálin-díjjal jutalmazta. Kiszeljov elvtárs, a Szovjetunió budapesti nagykövete üdvözölte a megjelenteket és átadta a kitüntetéseket Aczél Tamás és Nagy Sándor magyar íróknak. Az a tény - mondotta -, hogy magyar írók Sztálin-díjban részesültek, újabb bizonyíték a szovjet kultúra és a népi demokratikus Magyarország kultúrája közötti alkotó kapcsolatok megerősödésének. Elsőnek Aczél Tamás mond köszönetet. A magyar írók számára nincs nagyobb tisztesség, mint a szovjet néppel együtt harcolni a béke ügyéért. Nagy Sándor valamennyi magyar író nevében megfogadja, hogy méltók lesznek hazánk, irodalmunk forradalmi hagyományaihoz. A magyar írókat magassabb (sic!) eszmeiségű művek alkotására kötelezi a Sztálin-díj.

Kivonatos leírás: Sztálin-díjak ünnepélyes kiosztása az 1952. október 25-én, szombaton délben kezdődő ceremónián (Budapest, Magyarország szovjet nagykövetségének dísztermében). A díj fedőlapja és belső oldalai Sztálin arcképével. Kiszeljov nagykövet beszéde (részben orosz hang; mellette tolmácsnő, a háttérben Sztálin arcképe és a Szabadság-szobor kicsinyített mása), közelképen a díjazottak (Aczél Tamás és Nagy Sándor írók). Totálképen a megjelent politikusok (az első sorban: Dénes Iszván, Horváth Márton, Szabó Piroska (Szabó és Farkas között a két elismert író foglal helyet), Farkas Mihály, Kiss Károly, Darvas József). Aczél és Nagy átveszi a díjakat (közben újabb kép a közönségről, soraikban Mihályfi Ernő). Aczél, majd Nagy beszéde. Tapsoló közönség (Kiszeljov, Dénes István, Horváth Márton közelképen). A díjazottak együtt a szovjet követtel. A díj kitüntetésének közelképe (rajza Sztálin arcképe).