Elhangzó szöveg: Mint befagyott tenger, olyan a sík határ. Alant repül a nap, mint egy fáradt madár. Vagy hogy rövidlátó tán öregkorától, s le kell hajolnia, hogy valamit lásson? Így sem igen sokat lát a pusztaságból. Halványuló emlék lett a téli puszta zord kietlensége. Csilingelő szánkókról, vidám fiatalokról beszélne a ma krónikása. A sárpilisi kultúrcsoport tagjai a szomszédos Őcsénybe látogattak, hogy körülnézzenek, vajon mit is rejteget a régi versenytárs tarsolya. Őcsény a szebbnél szebb sárközi hímzések hazája. Ilyennel valóban nem dicsekedhet Sárpilis. A házaknál este fonóra jönnek össze az asszonyok. Bertalan néni nagyanyjától hallott régi nótákkal kedveskedik a vendégeknek. Nyomban fel is jegyzik a pilisiek, hogy megtanulhassák. Most az Őcsényieken a csodálkozás sora. Bizony nem akad még a pódiumon versenytársa a 70 éves sárpilisi Kovács bácsinak. De mikor a nézőknek húzzák a talpalávalót, az Őcsényiek is kitesznek magukért. Ropogós csárdással fejeződik be a két versenytárs vidám tapasztalatcseréje.

Kivonatos leírás: Behavazott táj, felhő naplemente. Hóban száguldó szán. Éneklő lányok hímeznek, hímző lányok énekelnek. Fónó asszonyok énekelnek. Két férfi jegyzetel. Táncoló paraszt bácsi. Zenekar. Népviseletben táncoló párok.