Elhangzó szöveg: 1954. december 17-e Párizs. Az Atlanti Tanács javasolta az atomfegyverek alkalmazását, és Nyugat-Németország felfegyverzését. Adenauerék amerikai fegyverekkel akarják talpra állítani azt a hadsereget, amely tíz éve végigpusztította Európát. Újra ezt a sorsot szánják nekünk is. Feldúlnák az egyszerű emberek háza táját, újra lerombolnák a vasöntők kemencéit, halálba dermesztenének ezernyi dolgos kezet, és jövendő boldog életet. Atombombáikkal az emberiség legnagyobb veszedelmét zúdítanák a világra. Fogjuk le az atomőrület megszállottjainak kezét! A világméretű tiltakozásban több millió nyugat-német is részt vesz. A fiatalok jó technikusok, békés munkások és nem ágyútöltelékek akarnak lenni. Emeljük fel mi is tiltakozó szavunkat: le a párizsi egyezményekkel, hogy az egyszerű emberek nyugodtan dolgozhassanak, hogy a háromesztendősök tervezgethessenek! "Én Lóránt Lívia vagyok, és a babámat Zsuzsinak hívják. És ha nagy leszek, színésznő leszek." Szóljon a világ egyik legjobb labdarúgója, Kocsis Sándor is. "A sportkedvelők és a sportolók szeretik a békét, mert sportolni csak békében lehet!" És Kőrösiné egy, a sok ezer kismama közül. "Én háromnapos pici Lacikámat az élet számára szeretném felnevelni!" Sorakozzanak fel a magyar milliók kézjegyei is, a világ minden táján élő békeszerető emberek aláírásai mellé. A döntő szó a népeké.

Kivonatos leírás: Az Atlanti Tanács ülése 1954. december 17-én. Konrad Adenauer beszél. Német katonák gyakorlatozás közben. Sírok egy temetőben. Különféle külföldi lapok szalagcímei. Egy asszony libákat etet. Munkások egy kohóban. Suszter munka közben. Anya újszülött gyermekével a kórházban. Atomfelhő robbanás után. Német nyelvű transzparensek egy tüntetésen. Kerékpárosok, hátukon tiltakozó táblák. Magyar nyelvű plakátok a nyomdagépben. Lóránt Lívia, 3 éves kislány beszél (szinkron). Kocsis Sándor labdarúgó beszél (szinkron). Kőrösiné újszülöttjével a kórházi ágyon beszél (szinkron). Nyilatkozatot aláíró munkások. Aláírt békeívek.