Elhangzó szöveg: 20 éve halott Juhász Gyula, tanár és költő. Okmányok tanúskodnak küzdelmes életéről, amit két hivatással sem tudott széppé tenni magának. Adyval és korának több nagy dalosával harcolt a jobb jövőért, és szerelmére méltatlan Annájával álmodott egy életen át. 1919-ben a Munkásforradalomhoz szegődött, és vidéki magányban, Szegeden, amelynek minden utcája emléket őriz róla, végig kitartott mellette. Milyen is volt, mint ember? A harcostárs és barát, Dutka Ákos így emlékszik rá: "Csupa hit, csupa tagadás és lázadás voltál. Tagadás és lázadás a csalhatatlan dogmák ellen. Csupa hit a megváltott a jövőben, az igaz emberségben, a tiszta szerelemben, és féltél az élettől. Csendet és harmóniát akartál, szépséget és magyar öntudatot." (Narrátor): Ha én a gyöngyvirágos hant alatt Nem álmodom, csak fekszem majd hanyatt, Kívánom és ez testamentumom, Akarom s, ez így is lesz, tudom: Hogy meg ne értse többé senki sem, Miért vérzett el lassan a szívem, Miért volt nekem fájó, ami szép S a fiatalság tavaszi izét Miért érezte fanyarnak a szám S az asztal végén, vidám lakomán Miért sírtam én, mint az elátkozott: Ne értsétek meg azt, ti boldogok!

Kivonatos leírás: Festmény a költőről. Kiállított iratok, fényképek. A Holnap borítója. Sajtóemlékek. Szegedi utcakép, háttérben a Fogadalmi templom. A Tisza part. Utcakép. Gyűlés egy ház bejárata előtt. Emléktábla: Ebben a házban élt és halt meg... Ősz, szakállas férfi. Dutka Ákos olvas fel. Juhász Gyula sírja. Megemlékezők a temetőben. Koszorúzás. Bús fejek, meghatódott arcok.