Elhangzó szöveg: Ősi park évszázados vén fái közt gyönyörű kastélyra bukkantunk. Lakói tipegő, kedves öregek. A nagy ház hivatalos címe, Szociális Otthon Nagymágocs. És valóban otthon. Háromszázharminc élte alkonyát tapodó kis öregről gondoskodnak itt. Juli néni vajon miről álmodik, s a vén fa alatt tán egy régi-régi szerelmet idéz az öreg vonó. Emlékszel legénykorunk kalandjaira, csillan huncutul a nyolcvannégy éves Fülöp bácsi szeme. Öregember, nem vénember, bizonygatja egyik kortársa a lombok alatt. A hetvenöt éves Molnár Imre bácsi negyvenkét évvel ezelőtt fogta meg először Juli néni kezét. A tó partján ritka vendég a szerencse. Talán oda költözött a kártyázókhoz, akiknek kora együttesen háromszáz év. Vannak, akik néhány órát dolgozgatnak is, persze fizetség jár érte. Ellátogatunk a borbélyműhelybe Józsi bácsihoz és végül bekukkantunk a papucskészítőkhöz is. Közben beesteledett, búcsúznunk kell. Legyen éltük alkonya mindenütt ilyen békés, ilyen gondtalan!

Kivonatos leírás: Park, kastély. Idős emberek totyognak a főúri díszletek között. Napozóágyak a teraszon. A parkban hegedülő bácsi. Két idős férfi beszélget egy padon. Idős házaspár. Halászó öregember. Kártyaparti négyesben. Sövényt vágó emberek. Idős férfi az idős borbélynál. Öreg cipészek. A park alkonyatban.