Elhangzó szöveg: Éppen hat esztendeje, hogy tizenhárom parasztcsalád megvetette lábát Dél-Somogy lankáin. Azóta megerősödött és ötszörösére nőtt a kaposvári Szabadság Zászló Tsz. Múlt év őszén szét akarták zavarni őket. Így válaszoltak: a föld a miénk, aki kezet emel rá, elpusztul. És megvédték a közös vagyont. Kovácsné elnök asszony reggeli szemleútját már újra mindennapos gondok kísérik. Később a városba indul, második hadszínterére, hogy a föld után a papírral is megvívja a mindennapos csatát. Ez a szövetkezet veteránjairól híres. Az egyik alapító tag, Horváth Feri bácsi ma kertészeti fogatos. Németh Jani bácsi az egyik legkiválóbb sertésgondozó. Négyszáz baromfi példás ellátását végzi évek óta Körtési Gyuri bá, az egykori vörös katona, aki mindenről szívesebben hall, mint a nyugalomba vonulásról. A virágzó téeszt sűrűn látogatják tanulni vágyó fiatalok. Ezt a földet nem csak művelni, de szeretni is meg kell tanulnotok - mondja Molnár Pista bácsi. Tavaly három család elhagyott minket, azóta huszonöt új tag lépett a helyükbe. Amint látjátok tehát, élünk, erősödünk és bízunk a holnapban.

Kivonatos leírás: Tájkép nyájjal. Épület vörös zászlóval. Puska és szekerce lóg az ablakban. Szekerce a fáskamra ajtaján, kasza a falnak támasztva. Négyfős csoport a szénakazlak között. Idős asszony gyerekkel. Egy asszony egy férfivel papírokat egyeztet. Egy idős férfi vizet emel a kútból és az itatóvályúba önti. Sertésgondozók kis malacokkal. Szárnyasfarm. Fiatalok csoportja a mezőn, jegyzetpapírokkal. Idős férfi magyaráz, agitál, a fiatalok figyelnek.