Elhangzó szöveg: Százharmincöt évvel ezelőtt ebben a kiskőrösi hajlékban született minden idők egyik legnagyobb költője, Petőfi Sándor. Hagyomány, hogy szilveszterkor született fiaikat a kiskőrösiek Sándornak keresztelik. Szülőházát múzeummá alakították át, s most eljöttek az életük alkonyát taposók és eljöttek a tíz esztendősök is emlékezni. Kiskőrösön számtalan emlék idézi Petőfit. Az iskola falán a tábla, a két szobor, mind a költő iránti rajongásról beszél. Petőfire emlékezik a kultúrházban rendezett irodalmi esten Ortutay Gyula, és Petőfit köszönti a művész, Bitskey Tibor is.(Bitskey Tibor:) Ott essem el én, a harc mezején. Ott folyjon az ifjúi vér ki szívemből, s ha ajkam örömteli végszava zendül, hagy nyelje el ezt az acéli zörej, a trombita hangja, az ágyúdörej. S holttestemen át fújó paripák száguldjanak a kivívott diadalra, s ott hagyjanak engemet összetiporva. Ott szedjék össze elszórt csontomat. Ha jön majd a nagy temetési nap, hol ünnepélyes, lassú gyászzenével és fátyolos zászlók kíséretével a hősöket egy közös sírnak adják, kit érted haltak, szent Világszabadság.

Kivonatos leírás: Behavazott alföldi táj. Templom, falusi utca. Gémes kút. Paraszti lakásbelső: kemence, fali ingaóra, bölcső, kép a falon. Parasztok a múzeumban. Egy úttörő szaval. Utcakép. Emléktábla, mellszobor, köztéri szobor. Az ünnepség díszlete. Arc a közönségből. Ortutay Gyula a mikrofon mögött. Bitskey Tibor szaval Petőfi fényképe alatt. Játékfilmbejátszások. Fáklyás megemlékezés Petőfi szülőházánál.