Elhangzó szöveg: Röpül az idő Szentendrétől Óbudáig. Elröpült ez a huszonöt év is, amit itt éltem le a Goldbergerben. Mikor idekerültem, vidám fiatal lány voltam. Nem tudtam sokat részvénytársaságról, kizsákmányolásról, nem láthattam bele Goldberger Leó úr titkos irattárába, csak azt tudtam, hogy tizenhat fillér az órabérem, és napi tizenhat órát hordom a félmázsás végeket. S mikor elhagyott az erőm, nem kaptam mást, mint a munkakönyvemet. Aztán egy olyan nap jött, amit sosem fogok elfeledni. 1948. március 25-e. Elvtársak, ezzel a perccel a Goldberger gyár egésze átment a nép államának örökös tulajdonába. S a százhatvan éves ódon gyárfalak között először tudtuk, hogy tavasz van. Kivilágosodtak a sötét munkatermek, megérkeztek az első korszerű külföldi gépek. Felépült a csecsemő-, és napközi otthon, a földvári textiles üdülő, készek az új ezerszemélyes öltöző és fürdő tervei, benépesült a könyvtár, s én, az egykori segédmunkás, csoportvezető lettem ebben a részlegben, amely a gyár legfontosabb posztja, legalábbis nekem. S a munkánk haszna nem Goldberger milliókat dagaszt többé, hanem közöttünk oszlik meg. Valóban miénk lett a gyár.

Kivonatos leírás: HÉV-szerelvény. Idős nő utazik. Gyár. Idős nő érkezik az öltözőszekrényhez. Archív felvételek: egy katonatisztet fogadnak a pályaudvaron elegáns urak. Régi iratok. Hatalmas bálákat cipelő nők. Archív: Nagygyűlés az államosításkor, MKP logó alatt. Ünneplő emberek. Üzemcsarnok, zakatoló gépek. Új gépek. Épületek. Tervrajzok. Lányok a könyvtárban. Otthon: az idős néni a fizetést számolgatja a férjével. A gyerekek is elégedettek.