Elhangzó szöveg: Élete utolsó éveiben, ebben a házban élt Krúdy Gyula, aki így ír e számára oly kedves városrészről: itt olyan csodálatosan görbülnek a háztetők a görbe utcák felett, hogy nagyon vén kandúrnak kell annak lenni, aki az utat itt megtalálja, kiösmeri magát az udvarokban, amelyeken mindig kötél van keresztülhúzva, hogy az öregasszonyok alsószoknyáinak legyen helyük mutogatni magukat. Az udvar közepén az utolsó verklis forgatja utoljára zongora verklijét. És most halálának huszonötödik évfordulóján szobrot állított kedves írójának az emlékét hűen őrző Óbuda.

Kivonatos leírás: Krúdy lakóháza (emléktáblával); óbudai hangulatképek (verklis); a Krúdy szobor leleplezése.