Elhangzó szöveg: Évek óta tart a francia gyarmattartók kilátástalan háborúja az algériai nép ellen. A reakciós tábornokok a terror minden eszközével próbálkoztak, hogy eltiporják az algériai szabadságharcosokat. A francia kormányok milliárdokat költöttek a gyarmati rendszer fenntartására, de az algériaiak igazságos harcát nem lehetett elnyomni. A reakciós algériai politika visszahatott az anyaországra, Franciaországra is. Ezért az Algírban állomásozó francia csapatok tábornokai a fasizmus útjára léptek, hogy diktatúrával mentsék a gyarmati rendszer csődjét. Algírban a fasisztáktól felbújtatott telepesek megrohamozták a középületeket, elfoglalták a kormányzósági palotát, majd megszállták a rádió épületét is. A rend biztosításával megbízott algériai katonai erők főparancsnoka, Salam tábornok a puccsot szervező Massu ejtőernyős tábornok mellé állt, és követelték De Gaulle tábornok hatalomra emelését. A tábornok azóta már kormányfő lett, mert Pflimlin volt miniszterelnök puccsistáknak kedvező politikája hatalomra juttatta a francia reakció vezérét. A Pflimlin kormány gyengesége, a szociáldemokraták szavazata így törvényesítette az algériai lázadást. A francia kommunisták harcba hívták a köztársaság híveit. A katonai diktatúra ellen a békéért, a szabadságért, éljen a köztársaság, hirdeti a párt lapja. Párizs falai, Párizs fiai megszólaltak. Köztársaságunk, itt vagyunk, a harcot nem adtuk fel. A rendőri terror ellenére százezrek emelik magasba a francia Szabadság, Egyenlőség, Testvériség zászlaját.

Kivonatos leírás: Francia katonák Algéria harci terepén; algériai katonák harca; sematikus térkép Franciaországgal és Algériával, a tömeg rohama; francia parlamenti ülés; rendőrök és tüntetők összecsapása Párizsban.