Elhangzó szöveg: „„Hej, mostan puszta ám igazán a puszta. Mert az az ősz olyan gondatlan rossz gazda. Mint befagyott tenger, olyan a sík határ, alant repül a nap, mint a fáradt madár.” Január kemény hideget hozott, de nem merült téli álomba a falu. Porzik a hó a hortobágyi pusztán, vágtat a ménes. Suhannak a szánok a hó borította utakon. Titkok után lesnek a gyerekek, mi lehet odabent? A téli esték megszokott családias képe: hímeznek a sárközi asszonyok. A boldogi lányok csipkés kelengyéjükön öltögetnek. Készül a szőttes Szécsényben is. Hajlik a vessző az alpári kosarasok kezében. Kint ropog a hideg, bent a melegre gondolnak, demizsont fonnak, legyen mibe tölteni a bort. Hiszen mit ér a disznótor kedvderítő nélkül. Betakarta a hó a falut, de a művelődési autó járja az utakat. A hosszú téli estéken több idő jut az olvasásra is. Zúzmara csipkézi a fákat, napos az idő, sítúrára indulnak a mátraszentimrei tsz sportkörének fiataljai.

Kivonatos leírás: Kihalt puszta, lemenő nap. szinkron: Petőfi verse: Puszta télan. Kihajtott ménes, szánok suhannak. Sárközi asszonyok hímeznek, bodrogi lányok kelengyét öltögetnek. Szécsény: szőttest készítenek. Demizsont-fonó asszonyok, disznótoros: kolbászt, hurkát töltenek. Könyveket hoz a művelődési autó. Fiatalok sítúrája Mátraszentimrén.