Elhangzó szöveg: Még a század elején építették a Bonyhádi Zománcipari művek üzemét. A gépek több mint 30 éve elavultak. Évtizedek óta így préselik a különböző méretű és formájú edényeket. A darabokat egyenként vonják be zománcmázzal. A szárítóállványokról az edények az égetőkemencébe kerülnek. Háromszori égetés után így kapják meg az edények végső színűket. Egyes árufajtákat a rendelő igényeinek megfelelően szóróeljárással díszítenek. Ezek egy része – a termékek mintegy 20 százaléka – exportra készül. Megtalálhatók Ázsia, Afrika, Dél- és Közép-Amerika piacain. A gyár áruraktára zsúfolt, a rakodóhely nagyon kevés, így történik az, hogy az exportra szánt áruk egy részét az udvaron tárolják, kitéve az időjárás viszontagságainak. Vannak még hibák Bonyhádon is.

Kivonatos leírás: A gyár bejárata. Munaképek. Raktár: egymásra halmozva sorakoznak a földön az edények. Az udvaron a hóban tárolják az exportárukat.