Elhangzó szöveg: Madách Imre, a kiváló magyar drámaköltő 100 esztendeje hunyt el. A centenáris évfordulón írók szóban, művészutódok grafikákban emlékeztek rá. Madách magasztalója a szabadságharcnak, s börtönben szenvedője a bukásnak. A levert forradalom okozta kiábrándultság, és a csak olykor felcsillanó bizakodás vezeti tollát fővárosi és sztregovai magányában fő műve, az Ember tragédiája megalkotásában. Róla emlékezett meg közös emlékülésen a Tudományos Akadémia, az Irodalomtörténeti Társaság, és a Béketanács. És emlékének áldozott új otthonában a Nemzeti Színház együttese, amikor új felfogásban és szereposztásban állította színpadra a halhatatlan tragédiát. (részlet a darabból. Ádám, Sinkovits Imre:) „Fülembe cseng még milliók egy miatt. E millióknak kell érvényt szerezzek. Szabad államban másként nem lehet. Enyésszen az egyén, ha él a köz, mely egyesekből nagy egészt csinál.” (Éva:) „Elhagysz-e engem is, szerelmem?” (Ádám:) „El, téged, a trónt, mindent elhagyok. Vezess! Vezess új célra Lucifer! Úgyis sok időt vesztegettem el ez álúton.” (Éva:) „Királyom! Tölt reménnyel, ha megjössz…” (Lucifer:) „Ne oly vágtatva. Még jókor beéred talán eb a célt, mintsem reméled. És sírni fogsz majd, látva, hogy mi dőre, míg én kacaglak. Menjünk hát előre.”

Kivonatos leírás: 100 éve halt meg Madách Imre. Arcképe, grafikái, művei illusztrációi, levele. Az ember tragédiája szövege. Madách-emlékülés /MTA, Irodalomtörténeti Társaság, Béketanács/. Nemzeti Színház: Az ember tragédiája próbái /Major Tamás, Sinkovits Imre, Nagy Attila, Kálmán György, Váradi Hédi.