Elhangzó szöveg: Talán még ma is így járnánk, ha barlanglakó ősünk valamikor fel nem sérti a talpát. Ő még fakéregből készített cipőt magának, és azóta az emberek lábbelit hordanak. Az ókori Egyiptomban, majd a római birodalomban a saru járta. A középkorban már sokféle cipőt viseltek. 5 világrész érdekes cipőiből és az elmúlt századok bőrben maradt emlékeiből rendezett kiállítást a Néprajzi Múzeum. Ez az első ilyen bemutató Magyarországon. Bőr intarziás csizma Ázsiából. A szarvasbőrből készült magas szárú lábbelit az osztjákok viselik. Magyar lovagló postás csizma, közte egy normál méretű. Indiai népi papucs. Észak afrikai női cipő a múlt század végén. Afrikai bocskor szőrmerögzítővel. Kér réteges arábiai cipő. Jordániában még ma is hordják az emeletes lábbelit. Hegyes orrú cipőt a 12. században viseltek, és íme korszerű leszármazottai. Vágott orrú lábbeli 500 éve, és ma. Ebből is látszik, semmi új a nap alatt, illetve a cipőfazon terén. Sokféle formából válogathatunk ma. Nem tanácsos hát posztópapucsban utcán járni. Nem célszerű cúgos cipőben futballozni, és tánccipőben hegyet mászni. Minden alkalomra megfelelő cipőt hordjunk. Őseink egykor még fakéreg talpakon jártak, mi már praktikus, elegáns cipőt viselhetünk.

Kivonatos leírás: Mezítlábas pár sétál az utcán. Ókori saruk rajza. Kiállítás a Néprajzi Múzeumban: középkori cipők. Ázsiai bőrcsizma, osztják szarvasbőr-csizma. Postáscsizma, indiai női papucs, afrikai bocskor, arábiai cipő. Hegyes, illetve vágott orrú cipők 500 évvel ezelőttről – mellettük mai párjaik. Posztópapucsban az utcán sétáló nő, cúgos cipőben focizók, tánccipőben hegyet mászók. Bakancsot fűz be egy férfi. A riport elején látott pár – most már cipőben sétálnak.