Elhangzó szöveg: [Péli Tamás, szinkron]: "Egész nap el tud szórakoztatni a kutya. Nézem, lerajzolom, lefestem és mindig eszembe jutnak gyerekkori dolgok. Négyéves koromban kezdtem el legelőször a képzőművészettel foglalkozni, persze csak úgy, mintegy gyerek. Anyám soha nem gátolt ebben, pedig a falat is összefirkáltam, és mint az ősember, úgy rávéstem ezeket a kis figurákat. Anyag hiányában sokszor a lepedőt feszítem fel. Néha a lakók megajándékoznak egy szekrénnyel, azt szétszedem, és akkor igen príma anyaghoz kerülök és fára tudok festeni. Többször igénybe vettem az ablakokat. Tényleg a környezetemet kifestem. Ebben a házban lakom. Hol a konyhában, hol a szobában, hol a gangon, össze-vissza, ahol helyet találok, ott dolgozom. Anyám cigány származású, házfelügyelők vagyunk, apám beteges, aztán nagyon sokat kell ezért nekem is segíteni. Mindennap 6 emeletet meg kell másznom 50-60 kilós kukákkal kell le-föl közlekednem az emeleteken. Ez a szemetelés nemes művelete, azután festek. Lépést akarok tartani a korral és reagálni akarok úgy a környezetemnek ezekre a mindenfele villogásaira, meg megmozdulásaira. Például a gonoszság ellen, meg az erőszak ellen valahogy fel kell lépnem. Idén a képzőművészeti gimnáziumban érettségiztem, jó eredménnyel. Három évvel ezelőtt két hónapig Hollandiába tanulmányutat tettem. Ott is sokat festettem. Elkerült pár munkám az amszterdami Rijks Akadémiára. Ott egy zsűri összeült, és nagy boldogságomra felvételt nyertem. Az akadémia IV. évfolyamra javasolt." Ez a pályája kezdetén álló fiatalember Péli Tamás 20 éves. Még hallunk róla!

Kivonatos leírás: Szinkron: a szereplő önmagáról vall /Péli Tamás/ Kutyáját rajzolja, művei, egy bérház udvarán fest.