Elhangzó szöveg: Japánba később érkezik az ősz, mint hazánkba. Esőkkel jön, mindennapos záporral. Tokióban jól tudják: a tartós, meleg eső mögött ott lopakodik a tájfun is. A déli szél közeledtére felgyorsul a világváros forgalma, milliók sietnek fedél alá. Tokiótól sok száz kilométerre, az ország déli partvidékén hajnalban már zúg az orkán. Ez a tájfun - szám szerint a 11-es - a legerősebb minden esztendőben. A széltől felkorbácsolt hullámok átcsapnak a védőgáton, a szökőár partra lép. A Csendes-óceán hangos, haragos óceánná lesz. Megdobálta a hullámverés a mi tízezer tonnás hajónkat is, ilyenkor egy a feladat: be a legközelebbi kikötőbe. Aztán épp oly hirtelen, ahogy támadtak az elemek, elül a vihar, visszatér a mosoly az öbölbe ért hajónk fedélzetére is. Kedélyes, magabiztos korunk Pinkerton hadnagya. Az Egyesült Államok atomtengeralattjárói otthonosan mozognak Japán felségvizein. Okinawán 24 éve amerikai zászló leng. De a tiltakozás - amely mindannyiszor, egy-egy Vietnam felé induló hadihajó láttán az utcákon, tereken végig árad - haragjában a tájfunnal vetekszik. A rendőrség jól tudja, mikor várható egy-egy viharos tüntetés és gumiboterdővel, könnygázzal próbálja útját állni az utcai hullámverésnek. Hajnalra menetrendszerűen érkezik a zápor, mintha tető alá igyekezne az egysínű nyeregvasút, a monorail is. Ilyennek láttunk egy őszi napot Japánban.

Kivonatos leírás: