Elhangzó szöveg: Tíz esztendeje éppen, hogy a tanganyikai Philemon Mikol Sarungi - az akkor még angol gyarmatról - magyar diplomaták segítségével Magyarországra érkezett. Mögötte nyomasztó emlékek, előtte a cél, hogy orvos legyen. Együtt tanulja a magyar nyelvet, a latint és az anatómiát. Fázik a téli Budapesten, leköltözik hát Szegedre, ahol egész évben pár fokkal melegebb van. A jól tanuló medikust barátsággal fogadják a professzorok, az évfolyamtársak, és főképp egy kollegina, aki sok közös tanulás és séta után felesége és orvostársa lesz. Philemon és Eszter eredményes tanulmányok során tevékeny életre készül. Látja a kamera az ifjú, szigorló orvost, a hansági rohammunkában, látja Ferihegyen is valahányszor afrikai politikus érkezik Budapestre. Itt köszönthette legutóbb nagy szeretettel Nyerere elnököt is. Meglett a diploma is közben, - summa cum laude, - és 1969 végnapjaiban így látta viszont a kamera Mikol doktort a miskolci Semmelweis kórházban. Csoki doktor - ahogy itt elnevezték - rajong a kicsinyekért, legjobban persze azért a kettőért, akikkel tiszacsermelyi otthonában ismerkedhetünk meg, Emőkével és Marcival. [Emőke, Marci, Philemon Mikol Sarungi, szinkron:] "-Keresd csak meg! Ezt a nagy szemet oda kell ragasztani. Így ni! Olyan csúnyán fog látni. Tudod? -Meglepetés és furcsának tartják, hogy lehet egy falusi ember megszokni egy fekete orvos, s hogy lehet, hogy én megszeretem kis falu? Egyszerű öregek. Édes fiamnak, doktor úrnak hívta engemet, s bizalom fordultak hozzám. És amikor mentem lakásukba, minden, ami kértem, akár magyar pálinka, akár szalonna, szívesen eladták. Nekem is volt olyan eseti, mikor, mikor visszamentem a kórházba, kórházba is kereste engemet. Bármikor jövök Magyarországon első dolgom, hogy Tiszacsermely községbe fogok látogatni."

Kivonatos leírás: