Elhangzó szöveg: Bács-Kiskun megye egyik kis városába látogattunk el: Kalocsára. E városnév hallatára szinte mindenkinek eszébe jut a paprika, a pingálás és a hímzés. Mindezek valóban messze földön, az országhatáron túl is híressé és ismertté tették a város nevét. Az ezer tonna számra szárított nyers paprikát a paprika-malmok új szabadalmak felhasználásával őrlik. Így készül az utánozhatatlan aromájú kalocsai piros arany. És lépést tartanak a fejlődéssel: már korszerű, teljesen automatikus üzemben gyártják a világpiacon az őrleménynél is keresettebb paprikaolajat. Meglehetősen fárasztó mozdulatokkal készül a speciális rétesféle: a burek. Az erre járóknak érdemes megkóstolniok! A kalocsai asszonyok nemcsak ruháikat és lakásukat díszítették hímzéssel, de munkáik közül sok került a fővárosi és külföldi lakásokba is. És Kalocsán, az asszonyok nemcsak a hímzőtűt kezelik ilyen nagy szakértelemmel, hanem az ecsetet is. A népi motívumok megtalálhatók az egyházi miseruhákon is. A kalocsaiak még a modern lakásban is őrzik népművészetüket: a lakás egy-egy helyisége a kalocsai pingálás valóságos múzeumává vált. A vendéglőben a felszolgálók is gazdagon hímzett ruhát viselnek. És a városból vonattal távozók a vasútállomásról is a kalocsai népművészet emlékével utaznak el.

Kivonatos leírás: