Elhangzó szöveg: A magnószalagok negyedszázados emlékeket idéznek a Várbarlang folyosóiról. [idős asszony hangja1]: "De hát sajnos vizet, mert (…) január 6-tól nem volt, akkor a ház kapott egy bombát, s vizünk többet nem volt. Ami volt a fürdőkádba…" [idős férfi hangja1]: "…aztán a mélypincébe hát tömegesen voltak emberek, akik éjjel-nappal ott éltek, úgy feküdtek, ahogy tudtak, de úgy, hogy mosdásra alkalom nem volt semmi és hát természetes…" [idős asszony hangja2]: "…hát borzalmas dolgok voltak, mert aztán ígértek naponta kosztot a lakosságnak, s azér' bizon el kellett jönni a föld alatt, egészen a Mátyás templom alá, mer' olyan borzalmas volt ott sebesülteken és holttesteken keresztül lépni és menni…" [idős férfi hangja2]: "…ugyanakkor a másik oldalon, a Dreher, megmondom egy húsz-huszonnégy kövér lova ott volt, ez a nagy muraközi ló. Arrább menve a sebesültek." [idős asszony hangja3]: "… 22-én reggel jöttek, hogy a szovjetek bejöttek, má' itt vannak a Bécsi kapu téren, gyönyörűen sütött a nap és valahogy, jaj, mondom hát ez olyan, oan jó jel, hogy most má' mégis süt a nap."

Kivonatos leírás: