Elhangzó szöveg: Évezredes pagodák és kőlámpások, a titokzatos napkelet sok csodája mellett egy ősi mesterség néhány mozzanatát is megörökítette kameránk Japánban. A Csendes-óceáni Toba sziget partjáról minden hajnalban vízre szállnak a gyöngyhalászok, hogy a reggeli nap tiszta fényénél kutassák fel a kagylókat. A tenger nem adja olcsón kincseit. Rendkívül fárasztó a munka. A leselkedő cápákat pedig amóniával átitatott fehér ruhákkal tartják távol. A néphit szerint egy vízbefúlt halászlegényt siratott a kedvese, és a tenger azóta gyöngyben fizeti vissza a beléhullott könnyeket. Valójában az ember elleste a természet titkait. Megfigyelték, hogy a kagyló a belekerült idegen anyagokkal szemben védekezésül 6-8 év alatt ellenanyagot termel ki, és ez a gyöngy. Mesterséges tenyésztőtelep. A földkerekség leggazdagabb lelőhelye és feldolgozó üzeme a milliárdos Mikimoto nevéhez fűződik. A kagyló még ilyenkor is ellenáll. Végül is felhasítják és kicseppen a gyöngyszem, amely igy néz ki százszoros nagyításban. Itt színük és méretük szerint osztályozzák a parányi, de mértanilag tökéletes gömböcskéket. Minél nagyobb és fehérebb egy szem, annál értékesebb. Egy évben kétszer, májusban és októberben van a legnagyobb aratás. Hétezer búvárnő száll le ilyenkor, egymást váltva. És a műhelyekben ügyes kezek készítik a gyöngysorokat. Az export 40%-a az Egyesült Államokba, 60%-a Szovjetunióba vándorol. S ugyan ki gondolná a parádés kirakatok, a vagyont érő gyöngysorok láttán, hogy mennyi idő, veszély és verejték fűződik annak minden szeméhez. Így lesz végül a tengerek kincse a hölgyek ékessége.

Kivonatos leírás: