Elhangzó szöveg: A nyár végén, szeptember 2-án lett huszonöt esztendős a Vietnámi Demokratikus Köztársaság. Fővárosában, Hanoiban járunk. Az utcákon élénk a forgalom: van, aki munkába siet, mások éppen randevúra tartanak. Éppen úgy, mint a világ számos más városában. Pálmafák szegélyezte tengerparton vezet az út az ország észak-keleti részén húzódó Hong Gaiba. Az utak mentén furcsa irányjelzők: repülőről ledobott muníciószállító tartályok. Ez is emlékeztető: ez a vidék is a terrorbombázások színhelye volt. A lerombolt régit újjá kell építeni és a szorgos vietnámi emberek a békés építőmunkában is helytállnak. Itt, ahol hat esztendeje az első behatoló ellenséges gépet lelőtték, most egy erőmű alapjait kezdték meg. A magas hegyek övezte síkságon termelik a rizst, a nemzeti eledelt. A vizet bambuszcsöveken vezetik az átemelő szerkezethez. Hong Gaiban a fő foglalkozás a halászat. A vízen szorosan egymás mellett horgonyzó dzsunkák, halászbárkák ringanak. A parti piacon is élénk az élet. A sózott hal itt kerül először edényekbe, majd a folyami hajókba, hogy elszállítsák a távoli falvak és városok vásárcsarnokaiba. A Ha Long-öböl páratlan szépségű látvány: szirtjei a mozdulatlanság szobraiként emelkednek ki az óceán vizéből. Tövükben olyan barlangok bújnak meg, amelyek szépségével kevés más táj vetélkedhet.

Kivonatos leírás: