Elhangzó szöveg: Száz évvel ezelőtt alakult várossá Kispest, az akkori Budapesttel közvetlenül határos munkástelepülés. Ma a főváros XIX. kerülete. A századfordulón készült fényképeket összehasonlítva a mai helyzettel, sajnos túl nagy fejlődést nem láthatunk. Kispest egy-egy része még ma is elevenen idézi József Attila A város peremén című versének jóformán minden sorát és hangulatát. A teljesen körbeépített településnek terjeszkedési lehetősége nem volt. A fejlődést csak magasházak építése oldhatja meg. Ezt mutatja már a makett, amely a negyedik ötéves tervben lefektetett törvényt tükrözi. A kerület egy része kertváros. Imitt-amott akár egy üdülőhely is megirigyelhetné a látképet. Sajnos a hangulatos városrészt nagyon lerontják a tömegével felépült sufnik és bódék. S úgy látszik, a fél évszázad nem volt elegendő ahhoz, hogy levonják a tanulságot. A vadonatúj lakótelep mellett már ott éktelenkednek a vadonatúj kősufnik is, igaz, ma már garázsnak nevezik. Kispest legrégibb üzeme a Vörös Csillag Traktorgyár Hofherr néven majdnem egyidős Kispesttel. Régen és ma is a mezőgazdaság egyik legnagyobb ipari üzeme. Ám ez a gyár s a többi Kispesten termelő üzem is úgy látszik, restelli kerületi illetőségét, mert egyikük nevében sem szerepel a Kispest név. Az erőmű és a textilgyár viszont büszkén viseli a Kispest nevet. Pusztán az a szépséghiba, hogy mindkettő Lőrincen van.

Kivonatos leírás: