Elhangzó szöveg: Kedves Nagymami! Tegnap az Ircsi néniéknél voltam a Városház utcában, hát azok most irtó érdekesen élnek, mert tatarozzák a házukat. Először persze igen boldogok voltak, mert eleinte mindenki boldog, akinek tatarozzák a házát, de ez nem tart sokáig. A munkát másfél évvel ezelőtt kezdték és eleinte minden szépen ment, mert a munka eleinte mindig nagyon szépen megy. Először kifestették a ház elejét és az utcáról már úgy nézett ki, hogy nyugodtan ki lehetett pipálni az olyan házak közül, amiket szégyellni kell a külföldiek előtt. Tehát a munkások elmehettek egy olyan házhoz, amelyik még nem volt kipipálva. Ketten-hárman azért maradtak, hogy a lakók ne unatkozzanak. Most már valóban nem unatkozik senki. Ezt úgy csinálják, hogy mindent megjavítottak, ami jó volt és ebből irtó érdekes dolgok sültek ki. Például megcsinálták a vizesblokkot és ezután onnan is jött a víz, ahonnan nem is várták, még a konnektorból is. De ez nem volt elég. Később azt is kitalálták, hogy ne csak a víz folyjon a falból, hanem valami más, aminek szaga is van. Ez nagyon csípte a bácsik és nénik szemét, sőt még a falakat és a bútorokat is csípte. Meg mindent. A házban különben direkt van egy bemutatóterem, ahol meg lehet nézni, hogy mit művelt a víz, meg az a más. De ez mind semmi, Nagymami! Az egyik lakásból elvitték az ablakot és elfelejtették visszahozni. De ez még szerencsésnek is mondható, mert így legalább az utcáról megy valami meleg a lakásba. Ugyanis a cserépkályhákat, meg mindenféle fűtőtestet még a hideg beállta előtt elvitték a házból, mert azt mondták, hogy jön a földgáz. Aztán minden jött, kivéve a földgázt. Ettől lett igazán izgalmas a ház élete, mert ha a felnőttek nem hordják ki a vizet a szobából, korcsolyázni is lehet a lakásban. Egészen addig, amíg meg nem érkeznek a Marslakók, mert azt mondta az Ircsi néni, hogy majd ők fejezik be a tatarozást.

Kivonatos leírás: