Elhangzó szöveg: Nevét nyolcszáz évvel ezelőtt arról kapta, hogy első templomát nyírfák övezték. V. Ferdinánd 1837-ben ebben a privilégium levélben királyi kiváltságokat adott a városnak. A századforduló idején fellendül az állat és terménykereskedelem. Az akkori polgárok építik a régi belváros házait. Az utcák, terek őrzik a város szülötteinek emlékét. Itt állt egykor a Korona-ház, Benczúr Gyula szülőháza. Ebben az utcában született, itt élt Krúdy Gyula. Nem messze, ebben az iskolában tanult Váci Mihály. Nyíregyháza lakosai az egykori hajdúk, meg a szlovák és ukrán telepesek leszármazottai, az utóbbi évtizedig jórészt a mezőgazdaságból éltek. A város különösen almájáról és burgonyájáról volt híres. Egykor sáros, girbe-gurba utcák jellemezték Szabolcs fővárosát. A város peremén most gyárak sora épül. Ezzel egyidőben az új lakóházépítkezések nyomán szépül a város és megváltozik lakóinak élete is. Némi késés és huzavona után még az ősszel átadják rendeltetésének a Szabolcs Szálló új épületét. Egyik szárnyában már meg is nyílt a Képcsarnok reprezentatív háromszintes bemutatóterme és üzlethelyisége. Az egykori mezőgazdasági város első jelentős ipari üzeme az idén lesz tíz éves. A gumigyár már kétezer munkást foglalkoztat, ezeknek fele fiatal, a KISZ korosztályhoz tartozik. Hét éve épült a konzervgyár, amely most a szezon idején naponta kétszáz vagon uborkát, paradicsomot és gyümölcsöt dolgoz fel. Mindkét gyár termékeinek több mint 80%-a exportra készül. Búcsúzóul vessünk egy pillantást a nyárvégi Sóstóra, a nyíregyháziak kedvenc pihenő és kiránduló helyére.

Kivonatos leírás: