Elhangzó szöveg: Zalaegerszeg megyeszékhely volt ugyan, de nem tarozott a nevezetes kisvárosok sorába. A 40 ezer lakosú város ma még felemás arculatot mutat, de akik újjá formálják, jó arányérzékkel terveznek és építkeznek, hogy az egykori Zalaegerszeg földszintes településből toronyházak, modern lakótelepek városává fejlődjék. Zalaegerszeg Göcsejnek is fővárosa. Érthető, hogy itt virágzik a néprajzi kutatás, hiszen Göcsej évszázadokon át az ország egyik érintetlen területe volt. Tele emlékkel és ma is élő népi hagyományokkal. A falumúzeumba telepített, egykor lakott házak, évszázadok hangulatát lehelő udvarok, műhelyek ma már muzeális emlékek. A tájhoz szelídülnek a modern ipar létesítményei is. A környező falvak lakói a városba igyekeznek, magukkal hozva a szép dolgok szeretetét és nem utolsó sorban a közösségnek azt az együttérzését, amely közös vállalkozásokra egyesít a családokban, az üzemekben és a városban. Az Egerszegiek büszkék a város növekedésére. A Zalaegerszegi Tejüzemben gyártott hatalmas ementáli sajtok a világ minden tájára eljutnak. Az újfajta munkára idesereglő zalai nép új arculatot és új értékeket hoz a városba. Az óriásira nőtt fenyők közti nyílásban csillogó ezüstfenyő meseváros tűnik elő: Az olajfinomító alumínium tornyai, tartályai. Dél-Zala és Zalaegerszeg környéke kőolajtermelésünk egyik legrégibb és egyben legfontosabb vidéke. Amint a néprajzi múltat a skanzen, úgy őrzi ez a múzeum az olajipar fejlődéstörténetét. Háromezer embernek, zömmel leányoknak, asszonyoknak ad munkalehetőséget a Zalaegerszegi Ruhagyár, ahol több, mint húsz éve indult meg az első szalag. Ez hát a mai Zalaegerszeg. Az egykori mezőváros álmatag csendjét nyüzsgő, fiatalos pezsgés váltotta fel. Más lett itt a világ. Szüntelenül újjászületik a város, újabb és újabb generációk érkeznek és siettetik a változást, hogy gazdagabb, tartalmasabb, más legyen az életük.

Kivonatos leírás: