Elhangzó szöveg: A Zempléni-hegység hazánk egyik legtávolabbi vidéke. Talán ezért kevesebben is ismerik a ritka szép környezetet, romantikus várromjaival, ideális pihenést biztosító üdülőivel. Itt az ország észak-keleti zugában, távol a közlekedéstől, hegyek karéjától övezve éli sajátos mindennapjait egy kis falucska: Hollóháza. Sajátos falu ez, mivel, ellentétben a környékbeli hegyközségekkel, hírét-nevét ország-világ ismeri. Az immár 140 éve híres hollóházi porcelán is a falu nevét viseli. Ahogy akkor nevezték, a "porcelángyárnokok" utódai vitték tovább apáról fiúra az ősi mesterséget. A régi népi fazekasság hagyományaiból kialakult kőedény- és porcelánipar ad kenyeret, elfoglaltságot az alig ezer lakosú kisközségnek. Akad munka többek között a környékbeli erdőgazdaságokban is, de a felnőtt lakosság zöme, mintegy ötszázan, férfiak, lányok, asszonyok a porcelángyárban dolgoznak. Abban a gyárban, amelynek léte átfogja egész életüket, örömeiket, ünnepnapjaikat, amely úton-útfélen meghatározza céljaikat, befolyásolja életformájukat.

Kivonatos leírás: