Elhangzó szöveg: A Nemzetközi Könyvév alkalmából látogattunk el a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba. Több, mint 100 fiókkönyvtárával a főváros legjelentősebb kulturális intézménye. Ebben az épületben alakult meg 1904-ben, közel 70 évvel ezelőtt. Első igazgatója Szabó Ervin volt, a marxizmus kiemelkedő magyar tudósa. A Tanácsköztársaság idején a népművelés központja. A Wenckheim grófok Baross utcai palotájába, amelyet Meinig Artúr építész neorokokó stílusban tervezett, 1931-ben költözött a könyvtár. Ritka szobrait Fadrusz János készítette. Csak a központ 16 kilométernyi polcán 700 ezer kötetet tárolnak. Ezek között sok ritkaságot. A híres "Thúróczy-krónika" 1488-ból. A Dózsa felkelés története 1519-ből. A "Tőke" első kiadása, Marx sajátkezű bejegyzésével. Európa egyik legjelentősebb várostörténeti gyűjteménye Budapestről, vagy a "Ludas Matyi" 1848-as elődje, a "Dongó". A közel 200 ezer beiratkozott olvasó 2 millió katalógus cédula közül választhatja ki a tetszése szerinti művet. A palota volt fogadóterme ma olvasó. De már ez is szűknek bizonyul. Nem is beszélve a raktárról, ahol az évenként beözönlő könyváradat a munkahelyeket is kiszorította. Az üres polcok már csak egy évig elegendőek. És mi lesz azután? Talán tanácsot ad a most besorolt utolsó könyv: dr. Simai Mihály: "A harmadik évezred felé" című műve.

Kivonatos leírás: