Elhangzó szöveg: Janus Pannoniusra, nagy fiára emlékezik Pécs, halálának 500-ik évfordulóján. Az első jelentős magyar lírikus, Kesincén született, 1434-ben. Nagybátyja, Vitéz János püspök és tudós taníttatja Nagyváradon, a korán árvaságra jutott jó eszű fiút. Majd Guarino mester híres humanista iskolájába küldte, az Észak-Olaszországi Ferrara városába, ahol klasszikus latin műveltséget szívott magába. A budai Vár, élete következő fontos állomása. Itt a művészetet és kultúrát szerető Mátyás Király diplomatája és hivatalos udvari költője. Ő megy Mátyás követeként az akkor nagyon gazdag itáliai városba, Velencébe és Rómába, a pápai udvarhoz, hogy tárgyaljon a török elleni szövetségről és segélyt is kérjen. Életének jelentős része azonban a középkori Pécshez kötötte, püspöke volt a városnak. Számos költeményét itt írta a Mecsek alján. Már életében a kor nagy poétáik között tartották számon. A magyar irodalomban vele kezdődik az újkor, bár költeményeit még ékes latin nyelven írta. Mi maradt meg egykori városából a mai ember számára? A várfal egy-egy darabja, a székesegyház, polgárházak részletei, egy-két reneszánsz kő-töredék. Mégsem felejtette el a város a nagy humanistát, aki büszkén vallotta magáról: "Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek, s most Pannonia is ontja a szép dalokat, sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám, szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!"

Kivonatos leírás: