Elhangzó szöveg: Budapest ma több, mint 2 milliós világváros. 100 évvel ezelőtt három kisváros, Pest, Buda és Óbuda egyesült Budapestté. Azóta is minden évtized alakított, formált rajta valamit, változtatta arculatát. De rombolt is. Folytonos árvizek, tűzvészek, háborúk pusztították, amit előző korok emberei építettek. A mi korunk ismét épít, reméljük többé nem a pusztulásnak. 100 év alatt a közlekedés is igen megváltozott. Milyen nagy örömet okozott 1866-ban az első pesti lóvasút. És a századfordulón az első villamos. Az első autóbusz. Az európai kontinensen nálunk épült az első földalatti vasút, 1896-ban. Mai változata sokkal mélyebben halad és sokkal gyorsabban. Akkor még alig ismerték a mozgólépcsőt, ma nélkülözhetetlen berendezés. Az azóta megnövekedett fővárost kelet-nyugati irányban átszelő szakasz végállomása a Déli pályaudvarnál épül. És ilyen lesz. Valamikor a város falainál terült el Budapest egyik jellegzetessége: a mai dunaparti sétány. Ekkor még rendezetlen a rakpart. Ez már a ma képe. De a közeljövőt is idézi a Dunapart makettje, centrumában a már kész Hotel Duna Interkontinentállal. Óbuda az egyesülés idején rendezetlen és falusias. A közelmúlt évtizedei talán ezért övezték annyi romantikával elavult, egészségtelen és korunkban már csúnya viskóit, girbegurba utcáit. Ma bontják a régit. És építik az újat. A mai igényeket egy-két új házzal nem lehet kielégíteni. Új városrészek épülnek szerte a fővárosban, teljesen átalakul egy-egy városnegyed külső képe. És a jövő? Aki 10 év múlva jön Budapestre, biztos, hogy rá sem fog már ismerni. De addig is időzzünk el a mánál. Hiszen nem sokáig láthatjuk mai formájában ezt a ma még fiatal, csupán 100 éves, 2 milliós világvárost.

Kivonatos leírás: