Elhangzó szöveg: Cipőtörténeti kiállítás nyílt Szombathelyen. Görög, római, etruszk lábbeliket idéznek a képek. Egy XIV. századbeli francia igen hosszú láncos cipője és a vallonok nagyon széles lábbelije. Egy kínai eredetű cipő. A középkorban az olasz nő társadalmi helyzetét a sarok, vagy a talp magassága is jelezte. Ilyen talp az egy méteres magasságot is elérhette. Ha a cipők beszélni tudnának! Ha elregélhetnék, hogy ki hordta őket, és milyen alkalomból! Ha ez a férfi csőrös cipő néhány száz év távlatából átszólhatna hozzánk és elbeszélhetné kalandjait egy női mokaszinnal! Ha tudnánk, hogy melyik főúri láb hordta 1700-ban ezt a kötős cipőt, hogy kinek az első báljára készült akkoriban ez a pántos, hogy milyen sorsú embereknek került nap mint nap lábára ez a mongol csizma! A kiállítás bemutatja a keleti cipőket, így az arábiai gyöngyház-berakásos papucsot és a hajó formájú japán papírtalpú cipőt is. I. Erzsébet királyné csizmáját is itt őrzik a tükrök mögött. Mintegy másfélszáz évvel ezelőtt hordták ezt a cúgos, sarkantyús tiszti cipőt. Népviseleti lábbeli a rendkívül gazdagon díszített sokác csizma és szintén népi jellegű a holland fapapucs is. Ez a múlt századi gyöngyház hímzéses szatén estélyi cipő ma már legfeljebb balettcipőnek lenne használható. A századelő fűzős glaszé-cipője. Szinte a megszólalásig hasonlít a maiakra. Ez pedig már a 60-as évek lábtorzító divatja, a tűsarkú. A Szombathelyi Cipőgyár mintaboltjában egymás mellé állították a régi és a legújabb cipőket.

Kivonatos leírás: