Elhangzó szöveg: [szinkron: "Hétről-hétre várom. Más leszel talán."] Közért-eladó, diák, segédmunkás, énekes és még vagy kétszáz jelentkező: bohóc akar lenni. Az Artistaképző Intézet felvételi vizsgáján zsűri előtt kell bemutatniuk ritmus- és mozgáskészségüket, ügyességüket, sőt, előadhatják saját produkciójukat is. [riporter beszélget a felvételizőkkel: " – Hát már a gyerekkori vágyam az volt, hogy bohóc lehessek ebben a szakmában, nagyon szerettem cirkuszban járni." "Miért akar bohóc lenni?" "Hát ezt, el-elhatároztam, hogy hát szeretném megnevettetni a közönséget, ha majd egyszer sikerül bejuttani, de..." "S miér' akar nevettetni?" "Hát világ életemben, mióta megszülettem, bohém ember voltam, úgyhogy…" "Hát azt, ízlés dolga, hogy ki min tud nevetni, hát…" "Hogy hogyan kell egy közönséget megnevettetni? Há' lényegében úgy kell megnevettetni, hogy maga az arckifejezéssel, a mozdulattal, és sok trükkel." "Hát bohóckodunk." "Háp! Háp! Háphápháp, hápháp…" "Há' nekem vannak, egy üvegballaszt entrém van, és vannak ilyen görgő entrém is van." "Megnevettetett már másokat is?" "Igen." "Hogyan?" "Hát játszottam." "Mit?" "Bukfenceztem, hidat csináltam." "Mi kell ahhoz, hogy valaki jó bohóc legyen?" "Hát szerintem kell hozzá, nem is tudom megmagyarázni, de hát talán megmutatni meg tudnám. (…) Hát, énekeltem: Nem várok holnapig, hol… Hát meg vagyok fázva sajnos." "Meddig gyötörtél, mond, mi kell még? (…) Csak végre már elmentél. Nincs tovább, nincs tovább, nincs tovább."

Kivonatos leírás: